Mint aki szívén viseli népe, nemzete sorsát, mint öntudatos állampolgár, aktív cselekvőképessége tudatában, én is elindultam június 7-én, még a reggeli órákban, személyazonossági igazolványommal a zsebemben, hogy élhessek szavazati jogommal, hogy leadjam voksomat az ,,összefogásra", európai parlamenti képviseletünk sikere érdekében.
Az eddigi összeszólalkozások, összeröffenések, testvéri fojtogatások és ölre menések után úgy tűnt, hogy végre egymás kebelére borulhatott a nemzeti képviseletünk két homlokegyenest ellenkező ideológiájú pártja, képviselete, és kiállva a betonvashoz hasonlatos szilárdsági és szakítópróbát, most már végleg elszakíthatatlanul összekovácsolódtak, és megsokszorosodott rugalmassággal épülnek bele sanyargatott kisebbségi nemzetünk jövőépítő betonvárfalába.
A választási szertartásokat megelőző korteshadjárat során, a közös LISTÁN szereplő első helyezett főpásztorunk többször hangsúlyozta, hogy jó pásztor nélkül szétszéled, elbitangol a birka, akarom mondani: a nyáj, nyáj nélkül viszont a pásztor sem pásztor, léte kérdéses, hiába fogja botját és fújja furulyáját…
És mit ad isten, ezen a történelmi jelentőségű vasár-(vásár?)napon, amikor én is csendesen, reményekkel telve ,,elbitangoltam" karámomból, hogy éltessem a nyájszellemet, hogy megerősítsem pásztoraink státusát a pásztorbot mellett, a sepsiszentgyörgyi Olt utcában, a tűzelhárító-oltó laktanyával szemben, a 32-es szavazókörzet előtt összefutottam két birkával.
Hirtelen nem tudtam megállapítani, hogy már szavaztak-e, vagy most várnak sorukra, de annyi biztos volt, hogy az idősebbnek tűnő, szürke eminenciás gyapjas keservesen bégetett, míg nagykorúsított báránya melléje nem ért.
Hát igen. Teljesen nyilvánvalóvá vált számomra, hogy itt egy olyan csodának lehettem szem- és fültanúja, amely a legmegragadóbban szimbolizálta az összefogás és összetartozás eszméjét, fontosságát. Mert ezek a jámbor, gyapjas négylábúak ártatlan képpel, birkahithű bizalommal indultak el jó pásztoruk hívó szavára, terelőpuli nélkül...
Ugyanakkor, hogy teljesen teljes legyen az ,,égi jel", egy hatalmas, kondenzcsíkból rajzolt X tűnt fel az északnyugati égbolton, mint egy andráskereszt, talán azt szimbolizálva, hogy ,,Vigyázz, ha jön a vonat", vagy azt, hogy sok, sok lesz az x-szel áthúzott szavazócédula, amelyet okoskodó székelyeink ikszelnek ki, amikor nem tetsző neveket találnak, vagy rossz helyre nyomják a pöcsétet!
Tanulva az ,,égi jelekből", határozottan pecsételtem, és utólagosan megköszönöm a két birkának, hogy megerősítette bennem a nyájszellemet és a pásztor(aink) iránti bizalmat, tiszteletet...
