Működött az összefogás listája, sikerült három képviselőt bejuttatni az Európai Unióba, itt, Háromszéken is néhány száz szavazóval több ment el voksolni, mint legutóbb, volt tehát mozgósító ereje a közös listának, igaz, döntő szerepe mégiscsak annak volt, hogy a román lakosságnak csak kis hányada, úgy egynegyede szavazott, s így részvételi arányunk látványosan megugrott.
A magyar választók száma 1990 óta folyamatosan csökken, akkor májusban több mint 900 000 magyar ember szavazott az RMDSZ képviselőházi listájára, s több mint egymillióan a szenátuséra. Most még fele sem. Az igazsághoz hozzátartozik az is, nem nagyon tudjuk, hányan vagyunk valójában, kétmillióan bizonyosan nem, a 1,6 millió is kérdéses. De az, hogy ez az egyre zsugorodó közösség három parlamenti képviselőt képes még ma is kijuttatni Brüsszelbe, örömforrást jelent, s egyben annak az igénynek a megfogalmazását, hogy Erdély magyar politikai alakulatainak az elkövetkezendő esztendők során meg kell találniuk azt a modus viendit, mely alkalmas lesz a plurális demokratikus fejlődésre, és választások idején az összefogásra. S ennek az új szövetségnek nemcsak az RMDSZ-t, nemcsak a Tőkés László nevével fémjelezett Erdélyi Magyar Kezdeményezést kell egy karámba terelnie, hanem az MPP-t is, a civil szervezeteket, az értelmiségi egyesüléseket.
Valamilyen formában helyet kell újra biztosítani eme új építményben a szellemi elitnek, az ugyanis, hogy az RMDSZ üzletemberek és gazdasági érdekcsoportok gyűjtőhelyévé vált, nemcsak tekintélyét rombolta, de a nemzetiségi lét árnyalt szolgálatát is háttérbe szorította. Világosan látszik ma már, de korábban sem mutatott mást az elemzés, hogy ez a szövetségen belüli népes csoport követelte meg az RMDSZ-től, hogy folyamatosan hatalomban vagy hatalomközelben legyen azon egyszerű ok miatt, hogy ellenzékből nehezebb pénzes szerződésekre, busás hasznot hozó üzleti kapcsolatokra szert tenni. Az RMDSZ-ben az egyéni érdekek magasan fölülírták a közösségi érdekeket, ki-ki a maga pecsenyéjét sütögette, s az utánpótlást is — néhány tiszteletre méltó kivételtől eltekintve — úgy válogatták ki, hogy ennek a célnak megfeleljenek. Most, amikor szorult kissé a kapca, nemcsak az látszik, hogy felkészületlen, a közösség érdekeit mellékesen kezelő, helyenként kimondottan rossz vezetői vannak a szövetségnek, hanem az is, hogy a csak önmaguknak és érdekcsoportjuk tagjainak kaparó közép- vagy alsó szintű vezetőknek fogalmuk sincs arról, mit vár tőlük az a közösség, mely rossz ösztöneire hallgatva, tunyaságból vagy megalkuvásból az élre állította. Ezért tekinti a többszörösen becsapott, éveken át félrevezetett, földjétől, házától, erdejétől megfosztott kisember utolsó mentsvárának a román prefektust, ostromolják hétről hétre sérelmeikkel.
A győzelem örömébe tehát üröm is vegyül, s az a bizonyosság, hogy az RMDSZ-nek, az összes magyar szervezetnek nagyon össze kell szednie magát, ha szolgálni, nem uralni akarják a magyar közösséget.
