Tejtermelő állatainktól nagy mennyiségű, jó minőségű és gazdaságos tejtermelést várunk. E képesség több résztulajdonság összegzése, magában foglalja a tej mennyiségét, de tágabb értelemben ide sorolhatjuk a tej zsír- és fehérjetartalmát, a perzisztenciát (a tejtermelés hosszú időn át viszonylag magas szinten való tartásának képessége) és a gépi fejhetőséget is. A tehén által adott tejmennyiséget többféle módon tarthatjuk nyilván és követhetjük.
A napi tejtermelés a 24 óra alatt két vagy esetleg nagyobb számú fejéssel nyert mennyiség összege. Ez a fejési időszak alatt állandóan változik, és többnyire a napi takarmányszükséglet kiszámításakor használjuk. A laktációs termelés az elléstől az elapasztásig tartó időszakban termelt tej összmennyiségét jelenti. Az üszők túlzottan korai tenyésztésbe vétele vagy a kedvezőtlen környezeti hatások (hiányos takarmányozás, betegség) túlságosan rövid laktációt okoznak. Az általánosan használatos 305 napos laktációs termelés jó alapot biztosít a tehenek tejtermelésének összehasonlítására. Ennek a szabványlaktációnak a használata nemzetközileg is elfogadott, és abból a megfontolásból indul ki, hogy a szabályos ivari életű tehén évente borjúzik, ezen belül 305 napig tejel és 60 napot szárazon áll.
Életteljesítményen a tehén élete folyamán termelt összes tejmennyiséget értjük. Ennek kapcsán figyelembe kell vennünk, hogy a tejtermelés az életkor előrehaladtával változik. Természetes körülmények között az első laktáció a kifejlett korinak (III—IV. laktáció) a 70—80 százaléka. A további laktációkban a tejtermelés viszonylag azonos szinten marad, majd a VI—VII. laktációtól kezdve csökken. Tejtermelő, pl. holstein állományoknál a tehén már a II—III. laktációban eléri a maximális termelést. A tejtermelés nagysága összefügg a testtömeggel. A két tulajdonság közt pozitív genetikai összefüggés van, ez úgy értelmezhető, hogy abban az esetben, ha a szelekciós munkánk a tejtermelés növelésére irányul, ezzel egy időben a testtömeg is növekedni fog.
