Az illatok nyelvére ,,fordította le" A. P. Csehov négy művét egy krími zenekutató és pszichológus. Irina Obuhova hosszú éveken át kutatta a zene lelkiállapotra gyakorolt hatását, és vizsgálatai során arra a következtetésre jutott, hogy kapcsolat áll fenn a zene és az illatok között. Ennek a felismerésnek köszönhetően a zenetudós, aki az illatoknak a szavakéhoz hasonlóan széles hatásmechanizmust tulajdonít, olyan gyógymódot dolgozott ki, amely aromákhoz kapcsolódó zenén alapul.
Az irodalmi alkotások és az illatok lehetséges kapcsolata akkor keltette fel Obuhova érdeklődését, amikor Jaltában járva magával ragadta a Csehov-ház kertjének szépsége, s a gondolat, hogy annak növényeit mintegy 110 éve az író saját kezével ültette. Átvillant agyán az ötlet: ha fennmaradtak Csehov növényei, úgy műveinek az ,,illata" is rekonstruálható. Figyelmesen elolvasta az író Jaltában készült alkotásainak minden sorát, tanulmányozta a dácsája körüli kert flóráját, s abban mintegy 150 növényfajt számolt össze. A kutató úgy gondolja, léteznie kell egy illatskálának, amely tükrözi az egyes művek alapmotívumát. Ebből kiindulva készítette el négy Csehov-mű — a Cseresznyéskert, a Három nővér, A menyasszony, a Cím nélküli darab — hét-kilenc növény aromájából álló, üvegfiolába zárt illatkompozícióit, míg az Örök tavasz (Csehov így nevezte jaltai kertjét) című aromaegyüttesben a park mai illatait gyűjtötte össze.
Obuhova tervei között olyan orosz klasszikusok alkotásainak ,,illatnyelvre" történő fordítása szerepel, mint Lev Tolsztoj, Alekszandr Puskin és Makszimilian Volosin.
Varga Béla
