A szikla valamiért, valamiféleképpen életet hordoz magában, úgy érzem. Nem is tudom pontosan, miért. Talán többek között azért, mert egykori, időközben hűtlenné vált jó barát esküvőjén, a sepsiszentgyörgyi Vártemplomban hallottam anno az igét a lelkész szájából a sziklára épített házról. Nem először hallottam, olvastam, s azóta még sokszor. Mégis, valahogy e momentum által ragadt meg végleg emlékezetemben.

Most az európai parlamenti szavazás kapcsán jutott eszembe ismét a szikla mint szimbólum. Hisz a példázatban is jelkép: szilárd hitünk, rendíthetetlen hazaszeretetünk, makulátlan erkölcsünk, elkötelezett tenni vágyásunk és az ennek megfelelő cselekvésünk megtestesítője. Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy ebből az országtengernyi fertőből valahogy kikecmeregjünk, és végre talpra álljunk, elérvén így azt az emberarc-magasban elhelyezett tükröt, amelyben csak szálfakeménységű és kiegyenesített gerincű ember láthatja meg kisimuló vonásait.

Eszembe jutott a szikla, mert a győzelemre esélyes ellenzéki pártformáció nemzet előtti felelőssége iszonyatosan nagy jelen helyzetben. A mostani voksolás eredménye ugyan nem hoz közvetlen érdemi változást az ország sorsában, de rövid és hosszú távon egyaránt sarkalatos, kardinális döntéseket kényszeríthet ki. Az előrehozott választásoktól a ma uralkodó pártkonglomerátum felbomlásáig bármi bekövetkezhet. És itt jön a képbe az emlegetett szikla lényege. Mert ez a kőszerű képződmény igenis, élő valami. Emberek, emberi habitusok, jellemek alkotják. De jelen történelmi helyzetben csakis és kizárólag erre épülhet a jövőnk. A hatalomra jutó, nemzetjobbító szándékú pártnak, minden egyes tagjának, képviselőjének önmagában is rendíthetetlennek kell lennie, hogy az ezáltal megújult politikai formáció valóban minden — akár történelmi méretű — vihart is kiálló, sziklaszilárd, nemzetépítésre alkalmas alappá, valódi fundamentummá képeződjék. Elég egyetlen hiteltelen, nyikhaj, zsebhokista álkarakter, önimádó ,,jellem" az építők között, és máris hiteltelen az egész mű. És értéktelen. Hisz egyetlen kukac egész gyümölcsöt képes fogyaszthatatlanná tenni, egyetlen hajszálrepedés mentén beszivárgó vízcsepp képes kőkemény sziklát szél kedvének kitett porrá bomlasztani. Nem lehet először győzni, aztán rendet tenni a saját sorokban. Az emberek hihetetlenül ki vannak éhezve az őszinte szóra. Fogékonyak rá, főleg ha végre ez a nem szokványos társadalmi megnyilvánulás politikustól jön, s utólag valódisága be is igazolódik.

Ezt várjuk ma és itt tőletek, magatokat szebb jövőnk letéteményeseinek vallóktól. Az őszinte szót, a hátsó gondolatoktól mentes egyenes beszédet, a hiteles embereket és végre a tetteket. Mi elmentünk szavazni, mert tudjuk, hogy ez a kötelességünk. Elmentünk volna ki, utcára, meg Pestre is, ha hívtok. Azt mondtátok, demokrácia van, ennek megfelelően választás. Ám legyen. De rend is legyen. Köztetek, köztünk s az országban is. Mert nagyon hiányzik már a rend nyugalma.