A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület által szervezett jubileumi Csoma-napok kulturális forgatagában nem lehetett nem észrevenni két otthonosan sürgő-forgó tanítónőt, akik odaadással pászítják egymáshoz a huszadik alkalommal megtartott rendezvény filmkockáit. Szabó Sebők Enikő a városi kultúrházban a harmadikos kisdiákok előadására érkezőket irányítja, tereli, majd előadás végén ott áll a pódiumon, és a Thiesz Katalin által tanított műsor parány szereplőit díjazza, jó szóval simogatja őket.
Szabó Sebők Enikő több ,,fronton" vett részt e tavaszi ünnepen, vendégeket fogadott, szülőként, pedagógusként is csatlakozott a programokhoz, melyeket egy stabil réteg — diákok, felnőttek egyaránt — folyamatosan igényel, ,,rendszeres előadás-látogatók, nagyon megmozgatja őket" ez a hagyományos, hetes rendezvénysorozat. ,,Komoly" kultúra szempontjából ugyanis ez az esztendő legjelentősebb momentuma, a városnapok könnyebb, más beállítottságú műsorokat kínálnak. Mindkét középiskolás fia tagja a színjátszó csoportnak, annak a folyamatosan változó, nagy hagyományú diáktársulatnak, melyet Gazda József indított, s most Molnár János irányít.
Hogyan viszonyultak harmadikos tanítványai a Csoma Sándor életére villantó műsorhoz? A hat hétig tartó tanulásról Thiesz Katalin mesél: első alkalommal kérték, hogy az elemisták is önálló műsorral jelentkezzenek, olyannal, ,,amely tanulságos, és a kicsik is érzékeljék, miről van szó". Érdemes ilyen zsenge korban Csoma Sándorral ismerkedni, ,,hovatartozásunkért, hogy tudatosuljon a gyermekben, melyik az a közösség, amelyikhez tartozik, és Csoma Sándor szellemisége ezt tökéletesen segíti; fontos magyarságunk, értékeink megőrzéséért, azért, hogy figyeljenek mindenre, ami ehhez tartozik, ide kapcsolódik". ,,Az első perctől kezdve, amikor meghallották, hogy mi fogjuk képviselni a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpontot, nagy büszkeséggel töltötte el őket, nagyon hamar, lélekkel tanulták meg, amit kell, nagyon akarták, hogy jól sikerüljön az előadás, szerették ezt a folyamatot, három csomakőrösi kisdiáknak külön büszkeséget jelentett, hogy ezzel foglalkozunk" — mondja Csoma-leszármazottként Thiesz Katalin, akinek ez a rokonság ,,még több erőt ad, a büszkeség és a tisztelet mellett felelősségtudatot is, mintha érezném azt, hogy ő fentről azért ezeket látja, és az ő szelleme, emléke nem halt meg, hanem itt van közöttünk".
Akár örökké időszerű, pedagógus hölgyeknek szóló hódolat is lehetne e pár sor: jó látni, tudni, hogy e két tanítónő mellett Háromszéken még nagyon sokan gondolkodnak hozzájuk hasonlóan.
