Diadalittas, öntelt nyilatkozatok hangzottak el a választási eredmények közzététele után a román pártok vezetői részéről, a szociáldemokrata Mircea Geoană, a demokrata-liberális Emil Boc, az államfő lánya egyaránt ujjongva győzelmet hirdetett.
A politikusokat láthatóan nem érdekelte, hogy hamisan cseng a győzelmi ének, hisz jóformán sereg sincs már, akit csatasorba lehetne állítani. Országos viszonylatban hatalmas távolmaradás jellemezte ugyanis a vasárnapi EP-választásokat, a szavazásra jogosultak háromnegyede szerint a jelenlegi román alakulatok egyike sem méltó arra, hogy voksával kitüntesse, így jórészt csak az elkötelezett pártkatonák, az aktivisták, az ígéretekkel vagy éppen anyagi javakkal megszédített polgárok járultak az urnákhoz.
A diadalt hirdető kormánypártok vezetőinek tehát érdemes lenne elgondolkodniuk, miért mondanak le egyre többen a demokratikus véleménynyilvánítás eszközéről, miért erősödtek meg újra olyannyira a szélsőséges pártok, hogy az idegengyűlölő szólamokat üvöltő Corneliu Vadim Tudor és Gigi Becali is Brüsszelben képviseli majd Romániát. Mert a vasárnapi EP-választások egyetlen valódi győztese a román alakulatok közül a szélsőségesen nacionalista Nagyrománia Párt. És ezért nem csupán a gazdasági válság okolható: a soviniszta erők feltámadásához bizony kellettek a jelenlegi kormánykoalíció kapkodó intézkedései, elhibázott döntései, a magyarellenesség újraélésztését gerjesztő megnyilvánulásai. A demokrata-liberális—szociáldemokrata koalíció pártjainak hatalmi arroganciája, a funkciók megszerzésében tapasztalt gátlástalan lendülete, a gazdasági válsággal küszködő ország valós gondjainak elhanyagolása elriasztotta a választópolgárok többségét, és előcsalogatta mindazokat, akik a megoldást a radikális eszméket hirdető politikusokban látják.
Márpedig ezt a jelenséget nem lehet egyszerű kézlegyintéssel letudni. A választók kiábrándultsága, távolmaradása rövid távon ugyan lehet, hogy kedvez a kormánypártoknak — amelyek saját embereik mozgósítása révén nem veszítenek állandó választótáborukból —, hosszú távon azonban olyan politikai és társadalmi válságot idézhet elő, amely a szélsőségesek térhódításával a jogállamiság, a demokrácia és az európaiság alapjait rengetheti meg. Ha erre nem figyel oda a román politikai elit, könnyen megeshet, hogy a győzelmi mámorból kínkeserves lesz az ébredés.
