A sepsiszentgyörgyi Szabó, Lakatos, Asztalos Ipartársulat tagjainak jelentős része már 1915-ben a harctereken harcol. Január 27-én Szabó Ferenc, a társulat elnöke szomorúan értesíti az évi nagygyűlésen jelen levőket, hogy a haza szolgálatában a fiatal mesteremberek fegyverrel kezükben harcolnak, és nem lehetnek jelen a gyűlésen.
Beszámolójában az elnök keserűségét így fejezi ki: ,,Társulatunk tagjait, barátainkat, gyermekeinket a haza védelmére a harctérre szólította, s még azt sem elégli meg, hanem zsenge fiainkat szintén tettre hívja, remélhetjük ezek után még azt is, hogy mindnyájunknak el kell menni. Tehát a sors senkit sem kímél, s így nem kímél minket sem semmi oldalról, míg egy felől a halál hívott el társulatunk tagjaiból és ezek családtagjaiból, másfelől pedig a haza védelmére a harcterekre szólította sokukat a haza iránti kötelesség. Kívánom, hogy ez a bizonytalan helyzet ne tartson soká. Az Isten adjon jobb, csendesebb és nyugodtabb időket hazánkba. Minél előbb hozza vissza egészségben társulati tagjainkat és fiainkat. Ezért javasolom a hadbavonultak családjainak megsegítésére 100 kor. kiutalását."
A bizonytalan helyzet még sok évig tartott. Az ipartársulat létszáma 1917-ben felére csökkent. Megemlítik a háborúban elesett iparosok nevét is, Herczeg Mihály kötélverőt, Nagy György és Nagy Imre asztalos, akik 1917-ben haltak hősi halált. A több évig eltartó háború és a vele járó nehézségek, megpróbáltatások pótolhatatlan hiányt és keserűséget hagytak a társulat minden tagjában.
