Már bő három hete szemlélem a bogáncslepkéknek a szokásosnál kicsit népesebb vonulását tájainkon. Ugyanakkor szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a faj nálunkfelé egyáltalán nem ritka, mint Nyugat-Európa végein, így minden évben nagy számban jelenik meg (legalábbis így volt ez az elmúlt húsz évben) — reagált levelében Barti Levente sepsiszentgyörgyi olvasónk a Magazinban nemrégen megjelent írásra.
— Lévén könnyen azonosítható és követhető nagy testű faj, gondoltam, végzek egy minimálisan igénybe vevő számlálást, hogy valamilyen formában számszerűsíthessem a jelenlétüket. Sepsiszentkirályi, déli irányba lejtő kertem felső végéből mintegy harmincárnyi területre van rálátásom. Innen számoltam június 9-én 12.30 és 14 óra között, tűző napon háromszor öt percig az átrepülő egyedeket. Ez idő alatt 25, 28, illetve 29 példány (összesen 82) haladt át jellegzetes csapongó és gyors röptével, a legtöbb esetben délnyugatról érkeztek (a déli irányt délnyugatra tolta egy magas élő sövény). 88 százalékuk északi, északkeleti, északnyugati vagy keleti irányba repült tovább, 12 százalékuk jórészt helyben csapongott, vagy valamiért újra délnek fordult.
A hét végén (június 6—7-én — szerk megj.) Sepsiszentgyörgyön is számos példányt láttam, többet éppen a Sajtó utca stadion felőli bejáratánál. A fotón az autóm motorház-szellőztető rácsán fennakadt elütött egyed látható (egyébként a többedik szerencsétlenül járt példány, melyet a napokban hasonló körülmények között láthattam a parkolókban).
