Égszínkék vőlegények

Ahova sokáig nem tehette be a lábát, legszelídebb háziállataink egyike, a tehén foglalja el a Rétyi Nyír eddig számára tilalmas részeit egy idő óta, s ha jól kilegelte magát, a kistavakba gázol, és hangosan szürcsöli azok vizét. A sok jóféle füvet el kell nyomtatni valamivel, a szegény oktalan állattól nem várható el, hogy belássa: a környezetvédelemre ártalmas cselekedetet, sőt, vétket követ el. Az apró tavakat, melyek a táj varázsának tündéri ékei, többmázsás súlyával valósággal széttapossa, formájukból kivetkőzteti. Az egyre szárazabb klíma amúgy sem kedvez ezek fennmaradásának, már csak a tehéninvázió hiányzott ahhoz, hogy eltűnésük felgyorsuljon. A helyi hatóságok álláspontját illusztrálja a korábbi polgármester, a „Ferencváros" névadójának antológiába illő replikája, aki az aggodalmakat így próbálta meg leseperni az asztalról:

— Béka van elég, a fontos az, hogy a marha egyék!

A táj egyik szerelmese, dr. Csata Zoltán ismert biológus szívfájdalommal szemléli a pusztítást:

— Réty nagy gondja, hogy nincs legelője, a valamikor általuk használt komollói rétet az ottaniak kapták vissza, ezért Réty a Nyírbe szorult. A marhalegeltetés nem jelentene olyan nagy kárt, mint amekkorát most okoz, ha a kijelölt helyeken legeltetnének. A terület egy részét visszaadták, s mivel nincs külön itatóhely, a legeltetéssel tönkreteszik a megmaradt tavacskákat is. A marhák bemennek azok közepéig, ahol iható mennyiséget találnak, közben teljesen felgyúrják, széttapossák a tavak peremét, épp azokat a helyeket, ahol a védetté nyilvánított kétéltűek szaporodnak.

A biológus doktori értekezését többek közt a Nyír híres jégkorszaki maradványfajairól írta, évtizedekig tanulmányozta azok életét. A valamikor tófenéken hordalékként meggyűlt, dűnékbe rendeződött homokvilág rendkívüli természeti kincseket rejt. A táj hidegebb mikroklímája konzerválta az utolsó jégkorszak ma különben Észak-Európára jellemző nyíresét, a rájuk telepedett égererdővel és egyéb növényzettel rögzítette a dűnéket. Kiemelt figyelmet kapnak — vagy kellene kapniuk — ma a régió itt rekedt jégkorszaki maradványfajai. Különlegesség például a tavakban tenyésző húsevő hínárféle, továbbá a kékbékaként ismert mocsári béka, melynek híme a szaporodáskor égszínkék vőlegényi ruhát ölt.

— A kékbékát a rétyiek is kevesen ismerik, mert szaporodása kora tavasszal zajlik, amikor sem a kiránduló, sem a parasztember nem jár arra. Ezek a kétéltűek rendkívül óvatosak, ami érthető, hiszen a kék nem rejtő szín, mozgásra rögtön eltűnnek a víz fenekén, a nád és sás közt. Hangjuk is más, mint sok másnak, olyan, mint a vízbe engedett palack száján bugyborékoló víznek: plu-plu-plu… No de megtalálható itt a rövid lábú kecskebéka is, melyről nemrég derült ki, két másik faj hibridje. Külön érdekesség a Nyír gazdag madárvilága, a költöző madarak is megállnak itt pihenni, egyesek, ha szabad vízfelületet találnak, át is telelnek a Nyírben.

Mindezek fennmaradásához elengedhetetlenül fontosak a tavak, melyek száma amúgy is csökkent a korábbi nagyszabású lecsapolási munkálatok miatt. A vízzáró réteg aránylag magasan helyezkedik el, ez megtartaná a mai tavakat, ha egyéb veszély nem fenyegetné őket, például a legeltetés. Erre is lenne megoldás dr. Csata szerint:

— Tőlem a kezelői jogot nemrég elnyert környezetvédelmi hivatal kért véleményt. Én a megoldást abban látom, hogy a különböző területeket más-más fokozatú védelemben kellene részesíteni. Egyes területekre nyugodtan be lehetne engedni a marhát, máshonnan azonban még az embert is ki kellene tiltani. Utóbbiakat be kellene keríteni. Meg kellene oldani az egész bekerítését is, és főleg a marhák itatását, mégpedig kutak fúrása, itatók felállítása révén, s így a tavacskák megmenthetők lennének.

Kétlábú veszedelem

Meséli Csata Zoltán, megerősítheti más is: a Nyír, amióta fellazult a törvényesség, és állandósultak az átmeneti állapotok, ki van szolgáltatva a kirándulók kénye-kedvének. Aki járt például a horvátországi Plitvicei-tavaknál, és megcsodálta azt a rendet, mely csak turistaösvényeken engedélyezi a gyalogosok forgalmát, csak elhűlhet azon, hogy hétvégeken a Nyírbe kocsikkal hajtanak be kirándulók százai, mi több, újabban négykerekű motorbicikliket bőgetve nyargalásznak keresztül-kasul az erdőn, a jobb sorsra érdemes utakon, ösvényeken, és verik fel a védelemre jogosult állatvilág nyugalmát. Ráadásul mindenhol tűznyomok, ahol pedig a tűzgyújtás szigorúan tilos lenne, a kirándulók után pedig nagy halom szemét marad hátra, mely megtölti az egész erdőt. Csata Zoltán szerint egy ide tervezett központnak az lehetne a feladata, hogy a turistákat, csoportokat szervezetten végigvezesse a Nyíren, a bejárást teljes egészében ellenőrzés alá vonva.

— Ha akármelyik ponton akárki bármikor beléphet és átjárhat, az csak pusztulásra ítélheti a területet.

A biológus nem sírja vissza az ántivilágot, de sok mai gond nyilván a privatizáció nyomán előállt anarchia eredménye. „1989 előtt a felső tízezer számára fenntartott vadászterület volt a Nyír, ezért is épült oda a ma Ceauşescu-villának nevezett vadászház. Fácánt és dámvadat telepítettek ide, hogy az elvtársak szép trófeákat lőhessenek. A fácán nem bírta, és kipusztult, a dámvad is eltűnt vagy megritkult, nem is ide való. Ekkora zaj és forgalom mellett azonban nem csoda. Az őzek megmaradtak. Őshonos faj itt, nem tudom, ma mekkora az állomány, de néhány éve még többen voltak, mint amennyit a terület el tud tartani. Azért is vetett az erdészet gabonafélét az erdőben, hogy legyen, mit ennie a vadnak. Van továbbá róka, vadmacska, és borzlyukat is találtunk nemrég. Fekete gólyák fészkeltek itt a fákon régebben…"

A kezelési terv

Szóval, meg kellene mindezek létfeltételeinek háborítatlanságát óvni. Hogyan látja mindezt a környezetvédelmi hivatal? A projekt egyik felelőse, Berde Lajos a folyó munkáról számol be. A megyei hivatal 2007-ben nyerte el a Rétyi Nyír Természetvédelmi és Natura 2000-es Terület kezelői minőségét. Azóta egy százmilliós pályázatát elfogadták, és be is indult, az amerikai Békehadtest egy munkatársa kollégájukként dolgozik velük, az USAID-alapból származó összeget környezetvédelmi nevelésre és alapinfrastruktúra-kezdeményekre fordítják, információs táblákat, szeméttartókat, asztalokat, padokat kívánnak kihelyezni. A nevelés főleg az iskolákban folyik. A rezervátum mindössze 2112 hektárra terjed ki, ennek fele Rétyhez, fele Uzonhoz tartozik, van benne magánterület, állami erdő, közbirtokosság is. Erdő összesen 400 hektárnál több. A már elkészült kezelési terv szerint: „Ahol eddig szántó volt, ezután is szántó marad, a legelők szintén megmaradnak. A Natura 2000-es program lényege, hogy a természetvédelem is érvényesüljön, a gazdától se vegyük el, ami az övé. A Natura 2000 különben egy ökológiai hálózat, mely a kontinensen huszonötezer környezetvédelmi területet ölel fel, nálunk a megye fele ide tartozik." A hivatal tervezete elkészült, de még nem fogadták el, mivel a központi szerv (az ANAP) még nem működik, gyakorlati alkalmazására egy másik terv kidolgozása van folyamatban.

Egyelőre tehát minden függőben — mondjuk mi —, ennek következménye az anarchia, mely a terepen uralkodik.

Ha beindul a dolog, elkészülhetnek az élőhelyekről, fajokról, legeltetésről szóló első tanulmányok, a javasolt tanösvények térképe, beindulhat az ellenőrzött turizmus itteni eszközeinek telepítése. Belső övezetesítést javasol a hivatal, lesznek szigorúan védett és zárt területek, valamint nyitottabbak is. Sátorozásra például külön helyet jelölnek ki, a négykerekűeket pedig ki fogják tiltani. „Büntetni persze csupán akkor lehet, ha a tervet előbb a hatóság elfogadja." A legeltetés dolgában egyes részeken az tilos lesz, sem tehénnek, sem juhnak, sem kecskének oda bejárása nem lesz. „Másutt legeltetni azonban lehet, sőt, szükséges. Nem világos egyelőre, hogy a bekerítés vagy más módszer lesz-e az eredményesebb." Ami a megyei tanács által tervezett, ún. látogatási központot illeti, arról nyilatkozni még korainak tartja, de úgy véli, túlméretezett tervekkel állt elő a megye.