Közel három esztendeje robbant a hírbomba: Szilágyi Domokos (1938—1976) költő együttműködött a letűnt rendszer titkosszolgálatával, a Szekuritátéval. Előbb jött a döbbenet, aztán — tisztelet a kivételnek, mert ilyen is van — majd mindenki tényként kezelte a dolgot. Ám azóta sem bizonyította be senki az állítás igaz voltát.
Balogh Ferenc, az ügynök
Stefano Bottoni ifjú történész a Szekuritáte Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (SZIVOT, román betűszóval: CNSAS) levéltárában kutakodva három megfigyelési dosszié alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Balogh Ferenc fedőnevű ügynök azonos Szilágyi Domokossal. A kutató másokkal is megosztotta gyanúját, így az információ pletykaszinten terjedt. Bottoni felvette a kapcsolatot Szilágyi élettársával, Nagy Máriával, aki a maga rendjén a költő életben levő öt testvére közül egyedül Szilágyi Kálmánnal tárgyalta meg az ügyet. Hárman közleményt adtak ki ,,Szilágyi Domokosnak a Szekuritátéval folytatott kapcsolatáról". Ez a Helikon irodalmi folyóirat 2006. szeptember 25-i számában jelent meg, aztán lecsapott rá a sajtó.
,,Szilágyi Domokos »Balogh Ferenc« fedőnéven működött együtt az állambiztonsági szervekkel. Az utóbbi hónapokban hivatalosan megkerestük az illetékes szerveket (CNSAS) a dekonspirálás érdekében, de a levéltár szerint a polgári titkosszolgálat (SRI) részéről még nem történt meg »Balogh Ferenc« hálózati dossziéjának átadása. Ennek ellenére a fennmaradt iratok egyértelműen, minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy »Balogh Ferenc« azonos Szilágyi Domokossal; a rendelkezésre álló dokumentációban a Maros-Magyar Autonóm Tartomány belügyi szerveinél szolgáló Ştefan Blaga alezredes fedi fel az együttműködő személyazonosságát egy 1964-es jelentésben, fedőneve mellett polgári nevét is említve."
Ez a közlemény lényege. Eszerint a történész minden kétséget kizáróan bizonyosra veszi, hogy Balogh Ferenc ügynök azonos Szilágyi Domokossal. Mire alapozza a megállapítást? Egy szekustiszt lapszéli jegyzetére. (!)
2008. november 5-én négy kisebbségtörténeti könyv bemutatója kapcsán Sepsiszentgyörgyön járt Bottoni, akit a rendezvény után megkérdeztem, van-e konkrét bizonyítéka arra, hogy Szilágyi Domokos azonos Balogh Ferenccel. Válasza az volt, hogy nincs, de ő biztos benne. (!)
Kérdések
Említett közlemény végén az aláírók megfogalmaznak néhány ,,nyitott kérdést":
,,Az első lényeges, még válaszra váró kérdés a vállalt együttműködés időkeretei. »Balogh Ferenc« tevékenységéről ugyanis csak két, viszonylag rövid, összesen másfél éves időszakot világítanak meg a rendelkezésre álló iratcsomók. Nem ismert, hogy Szilágyi Domokos együttműködött-e az állambiztonsággal 1959 és 1964 között, valamint 1965 után. E nyitott kérdés megválaszolására a még nem kutatott (vagy a szaklevéltárnak még át nem adott) egyes célszemélyekre vonatkozó iratcsomók tanulmányozása adhat lehetőséget.
A második még megválaszolandó kérdés, hogy a hálózati dosszié mellett Szilágyi Domokos megfigyelési dossziéval is rendelkezett-e. Vagyis egyidejűleg megfigyelő és megfigyelt is lehetett. Ebben az esetben melyik időszakban, hogyan és miért váltakoztak a költő által játszott szerepek? Ezt a lényeges kérdést is csak további kutatásokkal lehetne tisztázni.
A harmadik, mindennél súlyosabb kérdés az együttműködés minősítése. Az 1958-ban rögzített feljelentések a beszervezés kényszerű jellegét valószínűsítik, és zaklatott lelkiállapotról tanúskodnak. A jelentésekben azonban — főleg Péterffy Irénről — súlyos és rosszindulatú megjegyzések is olvashatók. Felmerül azonban a kérdés, hogy az említett mondatok valóban Szilágyi Domokostól származnak-e, vagy kihallgatóitól, illetve tartótisztje diktált bizonyos megfogalmazásokat. 1965-ben ,,Balogh Ferenc" ennél nyugodtabb állapotban folytatja tevékenységét. Jelentései ekkor már politikai háttérjátszmákról szóló bizalmas értesüléseket, új irodalmi művekről szóló társalgásokat, sőt, műelemzést is tartalmaznak. A költő személyisége előtűnik a jelentések mögött, szerepét egy »másik én«, a csendes és szorgalmas tudósító veszi át."
Válaszféle — a megfigyelési iratcsomóról
Az első és harmadik kérdés már felvetésében tényként kezeli a költő ügynökmúltját, az állítólagos együttműködés időkereteiről, minősítéséről beszél, tehát ezekre válasz nem adható. A másodiknak nem látom sok értelmét, hiszen ha valaki besúgott, azon már nem változtat az a tény, hogy őt is megfigyelték. Ám erre már van válaszom. Az, hogy a költő megfigyelési dossziéval rendelkezett, a közlemény időpontjában nem volt már kérdés. Azaz nem kellett volna annak lennie! Ugyanis a SZIVOT levéltárában akkor már ott volt az I 122266 jelzésű iratcsomó. Már az I (informativ) mutatja, hogy megfigyelt személy dossziéjáról van szó. Ezt rögtön a botrány kirobbanása után tanulmányoztam. Ebből kiderül, hogy nevezett Szilagyi Dominic nyilvántartásba vételéről 1963. május 30-án határoztak, másnap jóvá is hagyták. Mégpedig ,,magyar nacionalisták" címszó alatt úgynevezett ,,problémás" dossziét (dosar problemă) nyitottak június 12-én. Indoklásként szerepel, hogy a célszemély az 1956-os magyarországi események idején kolozsvári egyetemistaként az ellenforradalmárokkal tartott, nacionalista megnyilvánulásai voltak, ellenségesen kommentálta a Román Kommunista Párt politikáját, fenntartotta, hogy Romániában az írók, főleg a nemzeti kisebbségekhez tartozók, nem élveznek írói szabadságot, a nemzetiségeknek nincsenek a román néppel azonos jogaik, továbbá nacionalista dalokat énekelt, ellenséges verseket írt, s főként azt tartotta, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásának egyetlen útja Erdély autonómiája.
Az iratcsomóban található Szilágyi Domokos 1957. május 18-i kolozsvári kihallgatási jegyzőkönyvének 1963-ban készült másolata. Ebből nem lehet megtudni, ki volt a kihallgatást végző tiszt, mert a negyedik oldal alján az szerepel: kiolvashatatlan aláírású főhadnagy.
Szemelvény — természetesen fordításban — az interjú formában rögzített jegyzőkönyvből:
,,Az iskolában és otthon kapott kispolgári és nacionalista neveltetésem hatására részt vettem az aradi tizenhárom vértanú kivégzésének napján, október 6-án szervezett megemlékezésen. Ezen a nacionalista megnyilvánuláson olyan nacionalista verseket szavaltam, mint a Szózat és Felszállott a páva."
Nos, ki nyilatkozik ekképpen? Egyértelmű, hogy a kicsikart nyilatkozatokat a szekusok kényük-kedvük szerint átfogalmazták, s úgy vetették papírra. Ezt több iratcsomó áttanulmányozása után állítom. Sőt, mai napig működik ez a rendszer, lásd a rendőrségi vagy bírósági jegyzőkönyveket, ahol a vádlott, gyanúsított vagy tanú egyet mond, aztán a kihallgató saját megfogalmazásában tömörítve, sokszor durván ferdítve diktál az írnoknak.
A jegyzőkönyvből még kiderül, Szilágyi Domokos úgy képzelte el Erdély autonómiáját, hogy minden nemzetiség képviseletet kap az autonóm terület vezetőségében, és egyenlő jogokat biztosítanak minden nemzetiségnek. Aztán az úgynevezett magyarországi ellenforradalommal és Nagy Imre miniszterelnök programjával való szimpatizálástól a forradalom vérbe fojtása utáni szovjetellenességig, ellenséges, nacionalista magatartásig négy oldalon keresztül ,,vall" a költő.
A dossziéban még a letartóztatott Kelemen Kálmán vallomása és Tóth Miklós fedőnevű ügynök, valószínűleg egyetemista kolléga jelentése található.
Szilágyi Domokost néhány hónapos bukaresti ,,aktív" megfigyelés után 1963. szeptember 2-ától a ,,passzív" megfigyeltek közé sorolják. Ez utóbbi korszakból, 1966-ból származik Tóth Mária fedőnevű ügynök, valószínűleg bukaresti tanárnő tudósítása Szilágyi Domokos és második felesége, Máthé Júlia budapesti kirándulásáról utóbbi beszámolója alapján.
A második dosszié
2006-ban ez az egy Szilágyi-dosszié állt a kutató rendelkezésére. Nem hivatalos forrásból megtudtam, hogy még dolgoznak egyen. Érvényes kérvényem tudatában vártam a meghívót, amit csak most, ebben a hónapban kaptam meg. A SZIVOT-nál még egy levelet is átadtak. Ebben válaszolnak a még 2006 októberében iktatott kérvényemre, melyben arról érdeklődtem, hogy Szilágyi Domokos együttműködött-e a Szekuritátéval, vagy sem. A válasz azt tartalmazza, hogy a 2008/24-es sürgősségi kormányrendelet és az azt elfogadó 2008/293-as törvény értelmében nem áll módjukban a kérést teljesíteni.
Az újabb, I 119768 jelzésű dosszié Szilágyi Domokos, a ,,Dodu" fedőnevű célszemély utolsó, akkor már kolozsvári éveit kíséri végig, elsősorban külföldi levelezését. Román fordításban ott találhatóak Németországba, Norvégiába, Ausztriába írt levelei, továbbá Majtényi Erik és Méliusz József íróval, valamint a temesvári dr. Bárányi Ferenccel folytatott levelezése. Marosvásárhelyi orvosával, dr. Grépály Andrással angolul váltottak levelet, azokat fotokópiában csatolták. Az iratcsomó tartalmazza Szabó, Szatmári, Szamosi, Szebeni, Szász, Szűcs, Szilvás, Szabolcs, Sasa, Sava, Sanyi, Samu, Horia, Doja, Adam, Alberni, Traian, Rusz Péter, Benedek István, Dézsi Ioan, Tatár Péter, Szabó Tibor fedőnevű ügynökök jelentéseit.
De hozzuk csak nyilvánosságra a szekusok neveit is! A Kolozs megyei titkosszolgálat parancsnoka Ioana Constantin tábornok, osztályvezető Gheorghe Muşuroia alezredes, a Maros megyei parancsnok Gheorghe Ristea tábornok, osztályvezető Tiberiu Batagă alezredes, a Temes megyei parancsnok Rusalin Terziu ezredes, osztályvezető Gheorghe Mărgineanu alezredes.
További iratok…
Mind hivatalos, mind nem hivatalos úton arról értesültem, hogy a SZIVOT-nál nincs több, a ,,mi" Szilágyi Domokosunkra vonatkozó irat. Biztosítottak arról, hogy ha valami előkerül, értesítenek.
A számítógépes adatbázisban létezik még egy iratcsomó, mely egy elítélt Szilágyi Domokos valószínűleg kollaboráns tevékenységéről szól, ám az a Szilágyi Domokos tizenkét évvel idősebb a költőnél, továbbá sem apjuk, sem anyjuk keresztneve nem egyezik.
Az írástudó felelőssége
Három éve nyomdafestéket látott egy állítás, egy vád. Demokráciában mindenkit megillet az ártatlanság vélelme mindaddig, amíg a vád rá nem bizonyítható. Ebben az esetben nem ez történt. Hogyan állunk az írástudó felelősségével? Az értelmiségi, aki valamilyen információt bevisz a köztudatba, felelősséggel tartozik annak valóságtartamáért. Igen nagy a történész felelőssége. Ókori eseményeknél még elmegy a handabanda, középkoriaknál még becsúszik a legenda, ám a jelenkor kutatójának minden egyes állítását bizonyítania kell(ene). Ki volt a Balogh Ferenc fedőnevű ügynök, nem tudom. Lehetett bárki, akár Szilágyi Domokos is. De az nem bizonyíték, hogy a történész ,,biztos benne", meg az sem, hogy egy szekustiszt, akinek a manipuláció a mestersége, egy lapszéli jegyzetben arra utalt. A vádat a vádlónak kell bizonyítania, nem a gyanúsítottnak védekeznie, aki ebben az esetben még csak meg sem teheti — a túlvilágról.
