Újabb cséplőgép — cséplőszekrény — került a csernátoni múzeumba. Nem magától érkezett, nem ökrök vontatták, mint hajdanában ezt a budapesti masinát, mely a cséphadaró és a kombájn közötti, időben is hosszú-hosszú átmeneti utat végigjárta.
Maga Gábor Áron is kísérletezett manufakturális szintű cséplőgépgyártással. Úgy emlékszem, Martinovics Ignác is. Csernáton, Kelet-Európa egyik legnagyobb mezőgazdaságigép- és -eszközgyűjteményével rendelkező, európai hírű múzeuma jó szálláshely ennek a Kászonból származó gépnek. A masina külön érdekessége, hogy gazdája ’90 után kimenekítette a kollektívből, saját kezével rendbe rakta. Korhadó oldaldeszkáit kicserélte. Valóságos restaurációs munkát végzett, teljes mértékben respektálta a budapesti gépgyár szegecselő-, csavarozóeljárásait.
A cséplőszekrény ennek a restaurálásnak köszönhetően ma is üzemképes!
Nemcsak szemmel, kézzel is megsimogatom. Megcsodálom belső bádogbélését, amely megakadályozta, hogy a beléeregetett gabona szalmás része hónapok alatt elkoptassa a deszkafalat. Megnézem a szalmarázó szerkezetet, amelyen gyermekkoromban hasra feküdve ringattattuk-rázattuk magunkat, amíg szüleim észre nem vették s be nem tiltották a veszélyes játékot. Voltam apám gépénél cséplőgépetető, eregető is. Miután a kévevágó lány sarlóval elvágta a kéve gabonából „vetett" kötelét, mellhez kellett ölelni a súlyos búzakévét, kézzel széthúzni, hogy ne egészében kapja be a dob. Eregetőnek és kévevágónak lenni rang volt, nagyra becsült beosztás a cséplési ranglistán. Fontossága, embert próbáló nehézsége és veszélyessége miatt is. Később, amikor az egyetemi tananyagban találkoztam a csépléshez fűződő balladákkal, amelyek visszatérő motívuma a „beleesett a dobba" fordulat volt, könnyen átélhettem ezek máig érő üzenetét, amikor már bogáróriásokként arató-cséplő gépek mászkálnak a gabonatáblákban.
Egy újabb darab múlt érkezett a csernátoni múzeumba, annak a bizonyságául, hogy vidékünkön európai mércével mérve is valamikor fejlett mezőgazdálkodás és terményfeldolgozás folyt.
Cséplés után ünnepi pillanat volt, amikor füttyszóval jeleztük a fogyatást, és hírül adtuk, hogy jöhetnek a vontató ökrök, melyek a másik gazdához szállítják a nagy súlyú kazánt és a bonyolult szerkezetű cséplőszekrényt meg a szalmahordó elevátort, egy lány vagy fiatalasszony virágot helyezett a gőzkazán sípja mellé.
A múzeum parkja csupa virág. Gondolatban vágok ma is egy csokorra valót, s elhelyezem erre az újabb szerzeményre.
Isten hozta, mert jó helyre hozta, és sokáig éljen kászoni gazdája, aki családtagként gondozta, ápolta ezt a gépet.
