A látogatási központról

Papucs András természetvédelmi tanácsos nem osztja a legeltetéshez fűződő túlzott aggodalmakat, szerinte a gond pontosan az, hogy az állatlétszám apadása miatt megkezdődött a korábbi legelők beerdősödése főleg az Uzon felőli részen. „Ha így folyik tovább, oda jutunk, hogy a természetvédelem egyik feladata a legeltetés megszervezése lesz, mint Magyarországon, különben az ottani védendő növényvilág eltűnhet."

A látogatási központra térve az asztalra kerül annak tervrajza, távolról sem tűnik „túlméretezettnek", mint a környezetvédelmi hivatalban jellemezték. A fogadóépület három-négy parasztháznyi hosszú, földszintes és manzárdosított, első látásra célszerűnek tűnik, nem rí ki a tájból sem. A tanácsos szerint az egész két hektárt foglalna el. A tető alatti manzárdot kiállítási térnek szánták. Mivel a területen kívül azt is be szeretnék mutatni itt, hogyan élt együtt e vidék embere a természettel, hogyan gazdálkodott, milyen állatokat tartott, gazdasági épületek is állnának hátul, a ma sokfelé népszerű ún. állatsimogatók például, ahol a városi gyerekek közelről szemügyre vehetnék, amit addig esetleg sosem láttak. „A főépület egy kúriára hasonlítana, a melléképületek pedig reprodukálnák azt, ami a vidéken látható." A nem tájidegen együttes mégsem lenne skanzenszerű, mert ide nem a régi épületeket hoznák be, hanem újat húznának fel, de a régiek stílusában.

Jó lett volna az épületet a főút mellé telepíteni, ami azonban ellentmond a pályázati feltételeknek, az út mente ugyanis a közbirtokosság tulajdonában van, és magánterületnek minősül. „A terület kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy ne legyen rajta védelem alatt álló élőhely, ezért is esett a választás egy felhagyott szántóra."

A központ fő célja azonban a turistaforgalom ellenőrzés alá vonása, a mai állapotok ugyanis tarthatatlanok. „Amíg nem adunk lehetőséget arra, hogy szervezetten és szakszerű irányítással járják be a Nyírt, addig nem lehet elvárni a kirándulóktól, hogy ne arra menjenek, amerre a szemük lát." A központ kiindulási pont és végállomás lesz, s gondoskodni kell a túl érzékeny területek külön védelméről is. A bekerítés dolgában Papucs óvatosabb, az ösvények kijelölése megteszi jórészt, véli. A Nyír jó hányada magánterület, a turistának arra is tekintettel kell lennie, nem úgy, mint ma, amikor mintha sokak jelszava az lenne: utánunk az özönvíz!

Apad a vízszint

Nos, ezzel elérkeztünk a vízhez, és a szakember szerint a fő veszély a Nyírben az általános kiszáradás. A homokkal borított terület olyan nyolc négyzetkilométer, elnyúlik egészen Szörcséig, nem kell az egészre kiterjeszteni a védettséget, ugyanis nincs mindenütt olyan természetvédelmi érték, illetve sokfelé a lecsapolások, a mezőgazdálkodás stb. nyomán azok elpusztultak. A mai rezervátum nem is foglal magában 2100 hektárnál többet, azt kellene megóvni. A védett fajokról a Nyír kezelőjének, a környezetvédelmi hivatalnak kell gondoskodnia.

— De szerintem — állítja Papucs András — számukra is a fő baj a víz eltűnése a Nyírből.

Felvetjük, hogy akkor ide a konzerválás fő intézkedéseként vizet kellene vezetni, tovább éltetve az itteni értékes fajok társulását.

— Lehet, hogy igen, de közben meg kell akadályozni a létező víz elszivárgását is. A 70-es, 80-as években nagy lecsapolási munkálatokat végeztek. Ezek az árkok ma már jórészt eldugultak, ami pozitívum, mert a víz nem folyik le, és újabb vizes területek keletkeztek, a kékbéka-populáció egy része ezekben vert tanyát. Ez azonban nem jelent megoldást a húsevő növények stb. számára. Amikor korábban a Feketeügyet szabályozták, nem számoltak azzal, hogy a vízfolyás sebessége megnő, emiatt a folyó jó méterrel mélyebbre ásta be magát, s ezáltal csökkent a folyószint, de a talajvíz szintje is. Ezt nem kutatták, de feltételezhetjük, hogy ma lennebb van a vízszint a kelleténél.

Világos ennyiből is, hogy vízrendészetileg is átgondolandó a Nyír jövője, de térjünk vissza a ma nagyon furcsán viselkedő turisták „megzabolázásához". Papucs András szerint legalább háromféle turistával kell az új központnak számolnia:

— A turisták jó része olyan kívülálló lesz, aki beéri azzal, amit a bemutatási központban eléje tárnak. Egy második részének elég lesz a tanösvény és a kalauzolás, egy harmadik kisebb csoport fog szakmailag élénkebb érdeklődőkből állni, amelyet vezetők kíséretében lehet majd körbevinni a Nyírben, és megmutatni azt is, ami a nagyobb közönség számára nem vonzó.

A megyei tanács szeretné az építkezést már jövőre megkezdeni, és két év alatt tető alá hozni az egészet, pillanatnyilag a dokumentáció összeállításával foglalkoznak.