Akit nem ijeszt el az olvasástól a komor hangzású etika és morál szó, rá fog jönni, hogy nem csak a filozófusoknak, esszéíróknak van közük e szavak tartalmához, hanem mindenkinek.
Az etika lényegét egy közíró így fogalmazta meg: tudni illik, hogy mi illik, azaz mikor, hol, kinek, hogyan kell viselkednie. Jobbik esetben erről is szól a gyakran emlegetett ,,otthoni hét év", később a társadalom által elvárt kulturált viselkedés, köszönés, társalgás, evés is ennek a tükrében zajlik.
A morál, azaz erkölcs tartalma Mózes Tízparancsolatában gyökerezik, így kódolva beivódott az emberek lelkületébe, de koronként sokat változott az értelmezése. Csak egy példát említek: valamikor erkölcstelennek minősült egy hölgy részéről a bokamutogatás, ma meg erkölcsösnek minősül a teljes meztelenség, magamutogatás. A korlátok sorra dőlnek, hiszen a szabad társadalom szerre feloldja a tabukat. A Ne ölj!, Ne lopj!, Ne paráználkodj! parancsolatok értelme eltompul, másként csomagolt. A viselkedéskultúra sokszor nem megerősíti az erkölcs tartalmát, hanem elkendőzi, például valaki kedves, előzékeny, de közben becsap, hamisan esküszik stb.
Ölni ugyan ma sem szabad, de ha ezt valaki katonai álcába bújtatja, és támadó félként is egy állítólagos eszmét véd, a dolog már egészen elfogadott, sőt, egy politikai védőbeszéddel megspékelve akár hősiességgé is válhat. Így a kis népeknek, más felekezetűeknek kevés az esélyük igazságuk bizonyítására.
Ne lopj! — mondja a régi törvény, de ez mai értelmezésben csak a tyúktolvajokra vonatkozik, a nagyméretű csalások jótékonysági akciók, sporttámogatások köntösébe bújtatva hőssé minősítik a tolvajt. Amíg a kéz kezet mos elv érvényesül, nem csoda, hogy a morált is mindennap tisztára kell mosni. A többi parancsolatot a tíz közül már nem is merem villavégre venni, mert kiderülhet, hogy amire eddig azt mondtuk Ne!, most akkor erkölcsös, ha azt mondjuk: De!
Mindebből mi hat ránk, közemberekre?
Ha én bántok valakit, az természetes, például kihasználok, érdekeim szerint felhasználok, átverek, de ha velem történik meg mindez, akkor már erkölcstelen gazság, hiszen eszembe jutott rögtön az eredeti értelmezés.
Ebben a körforgásban, melyben mindenki a másik fölé akar kerekedni, érdekes szerepcserék következhetnek — és következnek idővel — be: az üldözőből üldözött, a csalóból megcsalt, a rablóból pandúr, a pandúrból rabló válik. Most már csak az a tét, képesek vagyunk-e felismerni végre, hogy ma velem, holnap veled történik meg mindez...
