A szél odakint a térdén töri a fákat.
Fütyülök rá. Beszél a nőkről a székely.
Torkomban érzem a vágyat:
nyalintsak vele egy pohárral.
...mert igaza van, s életét megedzette
a föld meg a kín.
Szépségét érzi ő is a szónak, s a szíve
ha sír:
locsolni próbálja a torkát.
Túl a hegyen, a tüzes napot fedi
a füst.
Szép lenne itt nekem is minden,
tördel a kín. Nézem a székelyt.
Kék szemében béke hajnalok,
kezével mintha csillagokat fogna:
most faragja fából a holnapot.
