Ötven gyönyörű, kín-keserves sóhajtás: gyötrődés, kétely, cigány dal, bűnvád, hozomány, marasztaló, szerenád, helyzetállapot, végszó, állandóság, szövetség, tudatébredés, körkép. A kötetet méltató Kemény István szavai szerint: ,,Rafi Lajos verseit Budapesten olvasni mégiscsak időutazás. Mintha a romantika korába mennénk vissza. A Rafi-versekre úgy (is) kell nézni, mintha Berzsenyi, Petőfi, Vörösmarty kortársát olvasnánk. Mintha egy régi magyar költőt fedeznénk fel — aki történetesen ma él."

Önéletrajzában így vall a költő: ,,1970-ben Marosvásárhelyen születtem. Ősszüleim Nyárád menti kovács mesteremberek voltak, akik a kollektivizáláskor elvesztették munkájukat. Vándorolni kezdtek, és fazekakat, rézüstöket készítettek rögtönzött műhelyekben. Így kerültem egyéves koromban Gergyószárhegyre. Szüleim nyolcosztályos általános iskolát végeztek, majd korai házasságot kötöttek. Hatan születtünk. Az általános iskolát Gyergyószárhegyen végeztem. Gyergyó­szentmiklóson a mezőgazdasági líceumban érettségiztem 1989-ben. Jelenleg hat gyerek édesapja vagyok, és őseim mesterségéből, a bádogosságból tartom fenn a családomat."

(józsa)