A tizenhat perc késést Marian Ştiopu megyei sportigazgató azzal próbálta igazolni, hogy várjuk Sánta Károlyt, aki éppen közlekedési dugóba került útban hazafelé. Sánta a gyűlés végére sem érkezett meg. Nem is érkezhetett, hiszen éppen Debrecenben tartózkodott (!!!) — tudtam meg másnap magától Sánta Károlytól. És azt is megtudtam, hogy nem ő küldte a meghívót a sajtótájékoztatóra, hanem valaki más, aki engedélye nélkül felhasználta a nevét. Az a más nem volt más, mint a demokrata-liberális Dan Suciu.

Hazudott tehát a sportigazgató, hazudott, félrevezetett a pártkatona. Ezek után hogy higgyek (higgyünk) ezeknek az embereknek, hogy higgyem (higgyük) el azt a mesébe illő, negyvenmillió eurós beruházási tervet, főleg most, a válság idején, amikor minden ágazat pénzügyi gondokkal küszködik? Már csak azért sem tudok hinni a sportigazgatónak, mert amikor a kolléganő, az Agerpres munkatársa megkérdezte, hogy előzetes tanulmányt, felmérést, véleménykutatást végeztek-e, nem válaszolt a kérdésre! Nem, nem tudom elhinni a mesés tervet még akkor sem, ha olyan sportolóval lobbiztattak, mint a többszörös olimpiai, világ- és Európa-bajnok Marius Urzică, aki egyébként járatlan, tájékozatlan megyénk sportmozgalmában, sportéletünk mindennapos gondjaiban... Egyébként egy régi történetet juttatott eszembe. Jó pár évvel ezelőtt, amikor a Petrom akart kezet tenni — hadd nevezzem most így: kezet tenni — az MSC-stadionra, sportlétesítményeire, az egykori kézilabdázót, a csodálatos Cristian Gaţut kérték fel a lobbizásra. Ment a szövege, mint a vízfolyás… Meg is született a Petrom—MSC egyesülés, melyet az atléták, a B-osztályos férfi kézilabdacsapat bánta meg. Ugyanis nem telt el fél év, s kiderült, hogy az atléták nem kaptak fizetést, a mi kirúgott játékosaink helyére hozott Brassói Traktor kézilabdázói fizetés hiányában elhagyták a csapatot... Sepsiszentgyörgynek a Petrom-éra óta nincs felnőtt kézilabdacsapata... Nehogy hasonlóan járjunk, s ne legyen például stadionunk.

Apropó, sportcentrum. Hallottunk még ehhez hasonló grandomán tervről. Annak idején beszéltek már arról is, hogy a városi stadiont és közvetlen környékét átalakítják ifjúsági parkká, igazi sportparadicsommá, olyanná, mint a kolozsvári Babeş—Bolyai park... Lassan-lassan úgy járunk ezzel az ifjúsági parkkal is, mint a megyei sportigazgatóság tervezte sportorvosi kabinettel... Ah, most már értem, a jó munkához idő kell, s jobb, ha nem csinálunk semmit.

Száz szónak is egy a vége: uraim, ne akarjanak mindenáron félrevezetni! Ne hazudjanak! Sepsiszentgyörgy sportéletét a hazudozások nem teszik eredményesebbé, szebbé! Uraim, üljenek már le a párbeszéd asztalához — a város, a klub, a sportigazgatóság —, s vessenek már véget az évek óta tartó nézeteltéréseknek, ellenségeskedéseknek, mert ezek önöknek sem használnak, sportéletünknek — mely már árnyéka régi önmagának — pedig ugyan nem.