És megvolt, hiszen csapatunk az ország legjobbjai között volt, s bent marad az A-osztályban. Egy hete a Román Kupa döntőjével hivatalosan is véget ért a teremlabdarúgó-bajnokság 2008—2009-es kiírása, és az együttesek nagy része már hozzálátott a következő idény előkészítéséhez. Nekünk, szentgyörgyieknek előbbre kellene járnunk, mivel két hónappal hamarább kezdhettük meg az alapozást a szeptember 6-án rajtoló pontvadászatra. Azaz csak kellett volna, mivel az idény lejárta óta csak gondok és problémák övezik a Sepsi FC-t. A játékosok február óta nem kapták meg a bérüket, az alakulat elveszítheti három ,,idegenlégiósát" is. A hargitai Klein, Szőcs és Csoma profi játékosok, szerződéseik be vannak iktatva a szövetségnél, és ha 60—90 napig nem kapják meg fizetéseiket, akkor kérhetik, hogy váljanak szabad játékossá. Ez egyáltalán nem lenne jó a csapatnak, annak tükrében sem, hogy a Sepsi FC januárban hétezer lejért kivásárolta Klein Lászlót a CIP Dévától, és most ott állunk, hogy akarva-akaratlan búcsút inthetünk a többszörös válogatott hálóőrnek.
A pénz, az nagy Úr! Sajnos... Ha van elég belőle, akkor boldogok vagyunk, ha meg nincs, akkor kétségbeesetté válik az ember. Ehhez hasonló helyzetben van a Sepsiszentgyörgyi Futsal Club is, hiszen a városi, illetve a megyei önkormányzattal folytatott előzetes tárgyalásokon feldobott, elhangzott pénzösszegeket tényként kezelte, és innen származnak a gondok. A csapat a várostól teljes egészében megkapta a beígért anyagi támogatást, a megyétől viszont nem. Az elmúlt esztendőben volt egy döntésünk, hogy támogatjuk mind a kosár-, mind a futsalegyüttest, s ennek értelmében teremlabdarúgó-csapatunk 80 000 lejt kapott, ami a teljes idényre szólt — tudtuk meg Henning László Jánostól, a megyei tanács (mt) alelnökétől. Egy sajnálatos kommunikációs hiba révén — hiszen ezt nem lehet másképpen megnevezni — az mt az általa átutalt pénzt egy teljes bajnokságra szánta, a csapatnál pedig úgy számoltak, hogy ez a pénz csak fél szezonra van, és a visszavágókra is lesz majd ennyi pénz. Hát sajnos nem volt, és ez okoz álmatlan éjszakákat, komoly fejfájást a megyeszékhelyi csapat illetékeseinek. Az ügy kapcsán megkerestük a Sepsi FC, a városi és a megyei önkormányzat képviselőjét, akik a következőképpen nyilatkoztak az esetről.
— Mi a helyzet a szentgyörgyi futsalcsapat háza táján? — érdeklődtünk Bokor Jánostól, az együttes egyik játékosától.
— Május 31-ig le kellett adni a következő idényre való jelentkezést, amit meg is tettünk, de nem lehet még tudni, indulunk-e vagy sem a következő pontvadászatban. Sajnos, azért vagyunk ebben a helyzetben, mert február óta nincsenek a fizetések elrendezve, a játékprémiumokat sem tudtuk kiadni. Volt egy kis rövidzárlat az anyagiak folyósításában, hiszen az mt-től nem úgy érkeztek a pénzek és annyi, mint amire számítottunk. Anyagi gondok miatt elveszíthetünk három értékes játékost is. Nem volt rossz az első évünk az élvonalban, ha azt vesszük figyelembe, mennyi pénzből gazdálkodtunk. Ha ezt összehasonlítjuk a kosárlabda pénzével és az ottani színvonallal, akkor szembetűnik a különbség. Úgy érzem, hogy a futsalban sokkal jobb a színvonal, de a város nagyon nagy lázban van a kosárlabdáért, mivel a tavaly is, idén is második volt az együttes. A kosárlabda-bajnokságban volt Szentgyörgy és Târgovişte, amely megküzdött a bajnoki címért, nálunk viszont volt hat olyan alakulat, amely esélyes volt a végső győzelemre. Nem volt külföldi játékosunk, hiszen erre nekünk nem is volt pénzünk. Szenzációs volt az, hogy tiszta magyar ajkú játékosok voltak a csapatban, s a három udvarhelyin kívül mindenki szentgyörgyi volt (rövid ideig az együttes alkalmazásában állt két bukaresti futsalos is, de nem sokat tettek a csapatért). Ez nagyon ritka az A-osztályban. Erre nem gondolt senki, mindenki azt nézte, hogy hányadikok lettünk.
— Mekkora pénzösszegről volt szó az idénykezdés előtt?
— Az év elején 4—4,5 milliárd régi lejes költségvetéssel számoltunk, az elképzelés szerint a városnak kellett volna adnia 2,5-öt és a megyének a többi kettőt. A város csak kétmilliárdot adott, a megye pedig mindössze nyolcszázmilliót.
— Jelen pillanatban milyen jövőkép van a csapat előtt?
— Tárgyalást folytatunk két szentgyörgyi fiatalemberrel, akik abban fognak majd segíteni, hogy jobban, hatékonyabban szervezzük meg a csapatot. A Sepsi FC-nél volt egy személy, aki a lehetőségeihez mérten végezte el a feladatát, de rajta kívül nem volt más, aki igazán szerepet vállalt volna a csapat irányításában. A nyári vakációban lesz időnk átgondolni a hibáinkat, és kiderül majd az, hogyan is tovább. Ezt azért mondom, mert ha folytatjuk a futsalt, akkor azt komolyabban kell csinálnunk, meg kell néznünk, hogy a pénzünk mire lesz elég. A következő bajnokság szeptember 6-án kezdődik, és tizennégy csapattal újra egycsoportos lesz. Oda-vissza meccsek lesznek, ami után a rangsor első nyolc helyezettje játszik a bajnoki címért, a többi hat pedig a kiesés elkerüléséért. Mindenki erősít, s készülnek már az új idényre. Gondot jelent számunkra az, hogy a városnál és a megyénél csak fél évre lehet pályázni. Nagyon nehéz így egy idényt megtervezni. Ha hozunk játékosokat, azoknak nem mondhatjuk, hogy most fél évre lesz szerződés, és a következő fél évre meg kell várnunk, milyen pénzek jönnek majd be. Így nem lehet profi módon dolgozni.
— Az mt pályázatok révén támogatja a háromszéki sportot. Mennyi pénzt kapott mostanáig a Sepsi FC? — kérdeztük Henning László Jánost, a megyei tanács alelnökét.
— A sporttal kapcsolatos pályázatokkal mindig van egy dilemma: a pénz, az nagyon kicsi. Ilyenkor mindig felvetődik a kérdés, hogy a profi sportot, a tömegsportot vagy pedig az utánpótlást támogassuk. Vannak, akik azt mondják, a megyei tanácsnak nem az a hatásköre, hogy a profi sportot, hanem a tömegsportot kellene támogatnia. Nyilván, van a másik oldal is, amely szerint vannak az emblematikus csapataink, itt most gondolok a kosárlabda- és a futsalcsapatra, és azokat kell támogatni. Az elmúlt esztendőben volt egy döntésünk, hogy mind a kosár-, mind a futsalegyüttest támogatjuk, s ennek értelmében a teremlabdarúgó-csapatunk 80 000 lejt kapott, ami a teljes idényre szólt. Úgy szoktuk adni a pénzt, hogy felét az egyik évben és felét a másikban adjuk. Szerencsénk volt az elmúlt esztendő végén, mivel úgy álltunk pénzzel, hogy a csapatnak odaadhattuk a teljes összeget, s mi úgy érezzük, hogy ezzel az összeggel az idényt lefedtük, és az mt a futsalcsapattal kapcsolatosan teljesítette a kötelezettséget. — A csapattól származó információk szerint az mt-től több pénzt kellett volna kapniuk, közel kétmilliárd régi lejt?
— Ennyi pénzt nem is tudtunk volna adni. Nekünk a realitás keretein belül kell tartanunk azt az összeget, amit odaítélünk valakinek. Ennek ellenére mind a Sepsi BC és a Sepsi FC nagyobb összegeket kapott, mivel ezek a profi sportok. Van egy másik probléma. Azt is kell tudni, hogy a pályázati pénzekből mit lehet kifizetni. Az tiszta és világos, hogy ebből a pénzből nem lehet a béreket kifizetni. A másik nagy gond az elszámolásoknál van. Ezért megkértük jogászainkat, találjanak egy megoldást arra, hogy miként tudjuk másképpen támogatni ezeket a csapatokat. A pályázatok esetében a törvény pontosan leírja, hogy mit és hogyan lehet elszámolni. Én úgy látom, hogy a profi sportok támogatására nem ez a megoldás.
— Az mt a továbbiakban is fogja támogatni a futsalt?
— Mi nem zárkóztunk el ettől. Most éppen azon dolgozunk, hogy megoldást találjunk a profi sport támogatására. Nem most kezdtük ezt el, hanem jó pár hónappal ezelőtt.
— A Sepsi FC másik nagy támogatója a sepsiszentgyörgyi városi tanács volt. Mennyi pénzt kapott innen az együttes? — kérdeztük Miklós Zoltánt, aki a tanács sportbizottságának tagja.
— A bajnokság előtt a város a következőket ajánlotta, ígérte a csapatnak: két- és hárommilliárd régi lej közötti összeggel támogatja a csapatot, persze eredménytől függően. Háromszázezer lejt, ha a csapat az első négyben van; kétszázötvenezer, ha a rájátszásba jut, ha pedig a kiesés elkerüléséért harcol, akkor kétszázezer lejt. A városi önkormányzat be is tartotta az utolsó fillérig a bevállalt ígéretét, és az alakulat a kétszázezer lejes támogatást megkapta. A város maximálisan betartotta, amit ígért, és a továbbiakban is ugyanekkora összeggel fogja támogatni az együttest. Ebből garantáltan százötvenezer még az idén meglesz, hiszen az mt az idén már nem tud adni pénzt, s amennyiben januártól a megye is beszáll nem kevesebb, mint százezer lejjel, a csapat meg ott van a rájátszásban, akkor még lesz ötvenezer lej.
— Egy szó, mint száz, a csapatnak ki kell húznia valamilyen módon az őszig, és akkor lesz pénz…
— A játékosokkal úgy vagyunk megegyezve, hogy június 25-ig várjanak, és megpróbálunk valahonnan pénzt szerezni. Megpróbálunk minden követ megmozgatni, minél több szponzorpénzt begyűjteni, és abból lehetne majd betömni egy-két lyukat. Most 40—50 000 lejről van szó, ennyi pénz kellene ahhoz, hogy kiadjuk a béreket.
— Lesz ősszel csapat vagy sem? — Én remélem, hogy lesz! Ha szűkösen is, de biztosítva lesz egy keret arra, hogy a csapat a jövő bajnokságot végig tudja vinni. Ahogy megfuttattam, a bajnokságban szereplő csapatok felének még ennyi pénze sincs, mint nekünk. A gond csak ott lesz, hogy miként tudjuk majd lezárni az elmúlt bajnokságot. Megoldást kell találni a kialakult helyzetre, hiszen a városnak szüksége van a sportra, és szüksége van erre a csapatra. Most, ezekben a zűrzavaros időkben a sportban mutatkozik meg legjobban az összefogás, mivel egy mérkőzésre akár ezrek is látogatnak, és együtt szurkolnak, drukkolnak a kedvenceiknek, ezzel adva hangot közösségérzetüknek, identitásuknak. Bízzunk abban, hogy ősszel lesz, akiért izgulni vagy akár székely himnuszt elénekelni. 
