2.Tanuljunk a múltból - Áros Károly

2009. június 22., hétfő, Sport

Egy év kihagyás után újra a B-osztályban. Az álló sorban (balról jobbra) első Titi Popescu edző, Goga György, Szabó Sándor, Fogarassy József, Ştefan Simion, Bosin Imre, Ion Ispas, Sebestyén Dénes, Nagy Zoltán. Guggolnak: Antal Béla, Siklódi Ferenc, Bokor András, Radu Ilie, Elekes Tamás, Mojzes Vilmos, Szakács Lajos, Lévai Kálmán.

— A hetvenes évek elején minden bajnoki évben versenyben voltatok a B-osztályért, de hol a Brassói Traktor, hol a Fogarasi Nitramonia, hol a Dicsőszentmártoni Kémia, hol Székelyudvarhely megelőzött a célvonal előtt. Aztán jött 1974, amikor Public Antal edzősége alatt húsz év kihagyás után újra B-osztályba vittétek a Sepsiszentgyörgyi OSC-t, de nem tudtatok a B-osztályban ragadni.

— Így van, kiestünk, s én akkor lemondtam, és szívvel-lélekkel a családnak akartam szentelni életemet. A tengerre készültünk, a jegyünk is megvolt, amikor hivatott Hegyi igazgató. Az irodájában volt Székely Albert, azaz Szöszi bácsi és egy ismeretlen férfi, aki Titi Popescu néven mutatkozott be. Meggyőztek, rávettek, hogy folytassam a focit. Jó, mondtam, de engedjék meg, hogy előbb elvigyem családomat a tengerre. Engedték, s ott, a tengeren olvastam a Titi Popescu edző vetette csapat első bajnoki eredményeit: Olt—Szecseleváros 0—0, Székelyudvarhely—Olt 5—0. A harmadik fordulóban léptem pályára Brassóban a Kárpátok ellen, és győztünk 2—1-re, és innen csak felfelé ívelt a csapat útja egészen a B-osztályig, ott pedig az 5. helyig. Ehhez csak annyit még: életem legjobb, legképzettebb edzője volt Titi bácsi. Művelt, kitűnő szakember, edző, pszichológus, pedagógus egy személyben.

— Gyuri, sok évet töltöttél a textilgyári csapatban. Nem véletlenül vártad, hogy a katonaságból minél előbb hazagyere, volt, kellett lennie valami vonzónak ebben az egyesületben, természetesen túl a minden esztendőben rendszeresen megszervezett sportbáljain.

— Volt, sok jó volt. Hogy csak egyet említsek, a premizálás és a vezetőség őszinteségének kapcsolatát. A bajnoki év előtt bejelentették a dupla prémiumot, ami azt jelentette, ha nem veszítünk mérkőzést, a prémium duplázódik. Hét meccset nyertünk sorozatban, a nyolcadik meccsre az éllovas Dinamo Victoria érkezett. A találkozó előtt bejött a szakosztály elnöke, Orosz Anti bácsi, és azt mondta: Fiúk, úgy fociztok, ahogy tudtok, prémium nincs, mert a kassza kiürült. Az őszinteség meghatott, s focizni kezdtünk úgy, ahogy tudtunk, ez pedig 1—0-s győzelmet eredményezett. A vezetőség, látva hozzáállásunkat, kedden egy-egy csomaggal várt bennünket, a csomagban textilgyári termékek voltak, értékük meghaladta a dupla prémium összegét. Ez a gesztus egy igazi, csapaton belüli összhangra, vezető és játékos közötti jó kapcsolatra utal.

— Volt egy időszak, amikor a textilgyári vezetés a termelés érdekében eltekintett a labdarúgók hétfő délelőtti gyári jelenlététől, mert így nem zavarták a sok-sok szurkoló munkáját.

— Amit én mondhatok: jó, hogy mint labdarúgó a textilgyárnak sokat, nagyon sokat köszönhetek, de én sem hagytam cserben a gyárat, minden reggel pontosan bementem dolgozni, és a délelőtti edzésig pontosan végeztem a munkámat, igaz, nem fizikai munka volt, hiszen technikumi végzettségemmel referensi szerepkörben tevékenykedtem.

— Mint labdarúgó, aki annyi sokat tettél a város labdarúgásáért, ért-e valamilyen rendkívüli megtiszteltetés?

— 1973-ban az a megtiszteltetés ért, hogy a megye legjobb labdarúgójának, az év 3. legjobb sportolójának választottak (1. Ambrus Erzsike atléta, 2. Keresztes Kati kézilabdázó), a csapatok rangsorában: 1. az OSC labdarúgócsapata, 2. az OSC ifjúsági focicsapata (edző: Domokos Sándor), 3. az OSC női kézilabdacsapata.

— Edzősködtél is.

— Egy évet edző-játékos voltam a Kovásznai OJT-nél, de sajnos az elveim nem fértek össze a csapat „atyja", Becsek Gabi elveivel. Abbahagytam, visszavonultam.

— Jómagam is szemtanúja voltam, és többször is, hiszen akkoriban, mint tudósítója az OJT mérkőzéseinek, bejártam az öltözőbe, hogy halljam a mérkőzés előtti taktikai utasításokat, amikor Becsek az 5-ös számú mezt a hóna alá csapta, s a többit odadobta játékosainak, hogy osszák szét... Az egykori mikós diákok legendákat mesélnek rendkívüli labdaérzékedről...

— Nagyon szerettem a labdát — mindegy, milyen volt az, kézilabda, kosárlabda futball... mindegy, kivételt a röplabda képezett (csak el ne olvassa Derzsi Ede... na de őt azért csodáltam), mind a Mikó kézilabda- (edzők: Bogdán Antal és Lázár Mihály), mind kosárlabdacsapatának (edző Kapui János) kapitánya voltam.

A Mikó kézilabdacsapata: a guggoló sorban balról a második Goga György

— Mesélj, milyen volt akkoriban a Mikó sportélete?

— Minden évben megrendezték az osztályok közötti bajnokságot több sportágban (foci, kézilabda, kosárlabda, röplabda, asztalitenisz, atlétika, sakk, torna), és ezt úgy, hogy az osztályok tanulói csak egy sportban vehettek részt. Minden sportágban pontoztak, a legtöbb pontot összesítő osztály lett az iskolabajnok. A mi osztályunkban harmincan voltunk, tehát mindenkinek rajthoz kellett állnia egy sportágban. Volt két felmentettünk — Bardocz István és Vass Zoltán —, ők is versenybe szálltak. Tehát szavak nélkül is, sok-sok tettel működött az ép testben ép lélek arany igazsága... Ha nem tévedek, éppen te közölted az egyik, a Magyar Olimpiai Akadémiáról szóló tudósításodban a fényképet, mely a gyűlésterem bejáratánál díszelgett a falon az alábbi szöveggel: Ahol sok a szó, kevés a tett!

Goga György 1979-ben vonult vissza a teljesítménysportból. A játék szeretete, vonzása viszont ma is fogságában tartja. Ki-kijár minifocizni.

Gyuri bácsi emlékei

Amíg a fiatal Goga György minifocizik egyet, idézzük édesapja, az egykori szertáros, az idős, immár néhai Goga György visszaemlékezéseit.

Utolsó jelenet Goga György búcsúmérkőzéséről

— A hőskor — 1936-ban kezdtem komolyabban foglalkozni a sporttal. Az akkori futball bizony különbözött a maitól. Akkor talán jobban csillogott a játékosok egyéni technikája, nem volt ilyen belemenős a játékuk. Az egyesületek vezetői is többet megengedtek maguknak, akárkit nem igazoltak. Volt módjuk rá, megnézték, kit hoznak a csapatba. Klinger néven futott az akkori csapat, és Czinczér István edző vezetése alatt az alábbi játékosok alkották a keretet: Nagy János, Márton Gábor, Lakatos Béla, Stemberg Miklós, Orosz Antal, Kósa László, Mihály Ferenc, Szabó János, Szabó Gyula, Incze László, Fogl István, Herkuc L., Fülöp Sándor, Botos Dénes, és ha jól emlékszem, Lusztig Zoltán. Ez volt az a csapat, mely a második világháború előtt hírnevet szerzett a szentgyörgyi futballnak.

— Mi történt a háború alatt?

— A csapat felbomlott, mert a cég akkori igazgatója, Vál Frigyes csak a céllövészetet tekintette sportnak. Volt pedig egy nagyon jó női kézilabdacsapatunk is... Aztán egy szép napon Vál Frigyes távozott, a futballszakosztály pedig megalakulhatott. Díszelnöke Rácz vezérigazgató, ügyvezető elnöke Orosz Antal és Lakatos Béla lett. Mellettük még 15 futballbarát segédkezett. Reményi Tibor edző vette át a játékoskeret — Kiss István, Kiss Ernő, Boga Ferenc, Székely Sándor, Székely Albert, Kozma Béla, Barabás Lajos, Sinka Mózes, Réthi Albert, Stefán László, Daragics Béla, Szilveszter Péter, Kiss Lajos — irányítását.

— Ez volt a sokat emlegetett ,,aranykorszak" kezdete?

— Valóban nevezhetjük labdarúgásunk aranykorszakának. Igazi labdaművészek voltak. Hazai pályán verhetetlenek, idegenben pedig ámulatba ejtettek mindenkit rendkívül művelt labdarúgásukkal...

— Ez idő tájt volt szertáros Gyuri bácsi. Milyen volt a mindennapos edzés, a fegyelem?

— Nem vitatkozott senki az edzővel. Azt, amit mondott az edző, mindenki zokszó nélkül teljesítette. A játékosok szorgalmasan dolgoztak, mert soha nem tudták, hogy a lelátóról kik és mikor figyelik. Mert mindig valaki a vezetőségből jelen volt az edzésen. Feljegyezte a történteket, s a legközelebbi szakosztálygyűlésen beszámolt a látottakról.

— Milyen volt a közönség viszonyulása?

— Ment vagy nem a játék, zúgott a Hajrá! Igaz, a játékosok is mindent beleadtak, s ezzel megnyerték maguknak, az ügynek a közönséget.

— Itt edzősködött a második foci-világbajnokságon részt vett Albu Gheorghe, a néhai Ghiţă bácsi, milyen edző volt?

— Remek. Fáradhatatlan! A B-osztályos együttes mellett foglalkozott egy utánpótlás- és egy ifjúsági csapattal, na meg negyven gyermeknek tanította a futball ábécéjét. A lurkók minden vasárnap előmérkőzést játszottak. E negyven gyerek közül indult el a sportdicsőség útján Hajdu Janika, Biró Gabi, Goga Gyuri, Selymesék...

(folytatjuk)

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a december elsejei parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 1351
szavazógép
2009-06-22: Sport - x:

Veszélyben a teremlabdarúgó-csapat - Tibodi Ferenc

A Sepsiszentgyörgyi Futsal Clubnak április elején fejeződött be az első élvonalbeli szezonja, s mondjuk ki őszintén, a tisztes helytálláson kívül senki nem várt tőlük többet.
2009-06-22: Sport - x:

Gyenge bajnoki évet zártunk (Labdarúgás, IV. liga) - Áros Károly

A veretlenül bajnokságot nyert Papolci Zágon harmadik nekifutását a III. ligáért kiírt selejtezőn nem kísérte szerencse. Még ha 120 perces játék utáni tizenegyespárbajban (ennek eredménye meglepő, 3—0 az ellenfél javára) is, de veszített nem a labdarúgásáról híres Hargita megye bajnokával, Székelyudvarhellyel szemben. A tudósítót idézve: „Győzött a jobb, a felkészültebb csapat."