Egy tudósításba legfeljebb a megvitatott dolgozatok egy-egy ötletsziporkája fér el. Végig ott izzottak az eszmecserében a közvéleményünket is élénken foglalkoztató kérdések, a nyelvi egyenjogúsítás sok vonatkozása, vagy a románnyelv-oktatás a magyar iskolákban, de kilátás nyílt az európai horizontra is.

A szemelgetés rendjén, a konkrétumoknál maradva és mindjárt a közepébe vágva, említsük meg a javaslatot, hogy miután a Diszkriminációellenes Tanács vitatott döntését meghozta — üdvös, ha az orvos beszéli a beteg anyanyelvét, de nem kötelezhető annak megtanulására —, jövedelmi többlettel jutalmazzák azt az orvost, aki több nyelvet ismer és használ betegei javára!

Horváth István szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója a dominancia és nyelvváltás körében folyó hazai vizsgálatokról számolt be, a magyar kisebbség körében a kb. tíz százalékot összesítő csoportok helyzetét taglalva, melyek tagjai a másnyelvi asszimiláció közelébe kerültek, illetve beolvadóban vannak. Sokan közülük magyarnak vallják még magukat, de már a második nyelv dominanciája jellemző rájuk, meglehetősen nagy a változatosság a többtényezős folyamatban (származás, anyanyelv, házasság, identitástudat stb.), s ezek más-más revitalizációs stratégiákat tennének szükségessé.

Tódor Erika adjunktus az anyanyelvi dominancia, a kiegyensúlyozott kétnyelvűség és másodnyelvi dominancia három alapesetének megfelelően a románt a kisebbségi iskolákban három modell szerint tartaná célszerűnek oktatni.

Sorbán Angella kutató rámutatott: mennyire fonák, hogy a munkaerőpiacon a több nyelvet ismerő, diplomás kisebbségiek alulreprezentáltak, holott azt valljuk: a több nyelv ismeretének előnyhöz kellene juttatnia őket.

Balázs Lajos docens, ismert néprajzos a csíkszeredai tanszéken már két éve kidolgozott románnyelv-oktatási reform vélt és valós dilemmáit taglalta, melyeknek külön súlyt ad, hogy a reformtanterv immár két éve készen áll, de a román politikum nem hajlandó felelősen viszonyulni hozzá. Kulisszatitokként elhangzott, hogy annak idején eljutott Tăriceanu kormányfő kabinetjéig is, de az eredetileg kedvező véleményezéshez hirtelen egy kedvezőtlent is csatoltak, és a dolog ismét megfeneklett. Okkal kérdezhető meg: van-e joga egy kisebbségnek magának kidolgoznia saját tantárgytervét? Balázs úgy véli: eljött az ideje annak, hogy a kérdésben ne a politikum, hanem a szakma döntsön.

Szemelgetni sokáig lehetne még, például több román előadó is a kölcsönös kétnyelvűség mellett foglalt állást, sokrétűen megvilágítva a kérdést. Markó Attila államtitkár arról beszélt, az európai kisebbségek nyelvi chartájának ratifikálása, mely az aláírás utáni 12. évben következett be, nem hoz új jogokat, de nemzetközi garanciáját jelenti a már meglévőknek, és ezért hasznos. A negyven dolgozat megvitatása után a kolozsvári intézet bemutatta kétnyelvű formanyomtatványait, melyeket a helyi-megyei közigazgatásban, így Hargita megyében is kezdtek alkalmazni, s az államtitkár a minisztériumoknak is figyelmébe ajánlja.