Marczell Péter szellemes filmkritikáit, a nemzetközi filmszemlékről, kiállításokról küldött tudósításait korábban erdélyi napilapok is hosszú időn át közölték.

Az ő tollából többé már egyetlen betű sem kerül ki, életműve lezárult, élete véget ért. Emlékét kívánja megörökíteni a jelen írás.

,,Minden magyarban él valami Kőrösi Csoma lelkesültségéből, a kalandvággyal párosult tudásszomjból, a világgá sodródott fiú nyugtalanságából, aki könyvtárakon és őserdőkön fúrja át magát, hogy elveszett szülei nyomára akadjon."

Ezeket a sorokat mintha személyesen Peter Jean Julius Marczellről, honfitársunkról, a mi Marczell Péterünkről ― írta volna Illyés Gyula, annyira illenek 2007. november 12-én Genfben eltávozott kitűnő orientalistánkra, Kőrösi Csoma kiváló kutatójára. Összetett, sokszor ellentmondásos, öntörvényű személy volt, aki soha meg nem alkudott, bármilyen helyzetbe is sodorta a végzet szeszélye, bármilyen különleges kihívással kellett megbirkóznia.

Ilyesmiből pedig bőségesen volt része Marczell Péternek, mert különleges életútja a jellegzetes magyar életsorsok egyik XX―XXI. századi mintapéldája is lehetne.

*

Marczell Péter 1936. február 17-én Pozsonyban ― pontosabban akkor már a Trianon utáni Bratislavában ― Sendlein Péter néven látta meg a napvilágot. Csehszlovákká lett szülővárosából az 1938-ban visszacsatolt, újra magyarrá lett Révkomáromba költöztek. Gyermekkora azonban a későbbiekben már nem a játékos, gondtalanság világa volt. Édesapját ― ki tehetséges zongoraművész-zenetanár volt ― behívták katonának, majd francia hadifogságban elhunyt. Ezzel csaknem egy időben, 1945 őszén elveszítette édesanyját is. A kis Pétert anyai örökségként elkísérte a törékeny egészségi állapot, de ezzel együtt a gondolatgazdag írói stíluskészség is, atyai hagyatéka pedig elsősorban a művészetek iránti vonzódás volt. Az egyéni tragédiasorozat után Marczell Péter alig kilencévesen a mosonmagyaróvári árvaházba került. Édesanyjának férfi testvére később örökbe fogadta, s így kapta meg édesanyja, illetve nagybátyja családnevét. Marczell Péter magatartásában, kedélyében, egész személyiségében élete végéig nyomot hagyott a meleg családi fészek hiánya, s a kényszerű korai kiszakadás meghatározó sorstényezővé erősödött.

Szegedi középiskolai évei után Budapestre került, az ELTE magyar―angol szakán kezdte tanulmányait. Visszahúzódó természete ellenére is közvetlenül bekapcsolódott az 1956-os dicsőséges forradalmi eseményekbe. (Amikor akkoriban fiatal vidéki tanárként élelmiszert szállítottam teherautóval a nélkülöző budapestieknek, a szállást adó ELTE leánykollégiumában éppen Péter és diáktársai nemzetiszín karszalagos fegyveres őrizetében lehettem.)

Nagy csalódás volt számára, hogy a forradalom leverése után éppen a saját rokonsága nem merte visszafogadni családi lakásába, s ezt évekkel később Gazda Józsefnek, a Kőrösi Csoma emlékét oly mintaszerűen ápoló kovásznai egyesület elnökének, a kitűnő közírónak mesélte el. Ezért aztán nem is lepődtem meg, amikor Péter halála után nálam lévő végrendeletében egyetlen szót sem találtam a rokonairól. Az események tragikus kimenetelében és a rokonságában egyaránt megkeseredett ifjú ekkor ,,a hazug politikai rendszer visszaéléseivel szembeszállva" ― ahogyan mondta ― gyalogszerrel elhagyta az országot.

Az ’56-os menekülteket nagylelkűen befogadó Svájcban talált új hazára, s a genfi egyetemen folytatta bölcsészettudományi tanulmányait. Az idegenbéli kiszolgáltatottság eredményezte azt, hogy a saját sorsát annyira egybevágónak érezte a hazájától úgyszintén elszakadt Kőrösi Csoma Sándor küzdelmes életútjával. Erre később is számos utalást tett, s a felismert sorsközösség lehetett Kelet-kutatói munkásságának egyik vezérmotívuma.

Tanulmányait végül a genfi egyetem közgazdasági és társadalomtudományi karán szerzett diplomával koronázta meg 1967-ben, de ezt megelőzően 1966-ban Luxembourgban nemzetközi piackutatóként is diplomázott.

Marczell Péter már egyetemi évei alatt dolgozott elemző közgazdászként Svájcban (Genfben és Lausanne-ban), majd Portugá­liában a Gulbenkian Alapítvány kutatójaként. Ezt követően mintegy negyedszázadig piackutatóként, piacfejlesztési tanácsadóként sorra aratta a szakmai sikereket az USA-ban, de nemzetközileg is számon tartott kutatómunkát végzett Afrikában (Szudánban és Egyiptomban), valamint Ázsiában (Srí Lankán, Indiában).

Az már csak mellékes előnye, hogy idegennyelv-ismerete mennyire megkönnyítette forráskutatásait: magyar anyanyelvét mesteri árnyaltsággal birtokolta, de ragyogóan ismerte az angolt, franciát, németet és olaszt, s ezeken túl megbízhatóan olvasta még az orosz, spanyol és portugál nyelvet.

Amikor újabb ENSZ-megbízással dolgozott Srí Lankán (Ceylonban), onnan visszatérőben Indiában szinte véletlenszerűen botlott Kőrösi Csoma Sándor munkásságának emlékeibe. Aztán egyre jobban beásta magát nagy Kelet-kutatónk életébe, felismerte, hogy egyrészt még mindig milyen sok fehér folt akad Kőrösi életében, továbbá mennyi ― kritikátlanul meghagyott ― jó szándékú pongyolaság, sőt, pontatlanság, hiányosság zavarja ismereteinket. Attól is idegenkedett, hogy ,,egy beszuggerált példakép" mítosza lépjen a tények helyébe, s a hitelességet a túlméretezett hazafias pátosz nyomja el.

Sokszorosan beigazolódott, mintegy két évtizeden át követett álláspontja eredményeként, hogy Kőrösi kivételes pályája, munkássága egyáltalán nem lesz kisebb attól, ha nagyobb fény teszi világosabbá, hitelesebbé a homályosabb részleteket.

Marczell Péter élete ettől kezdve teljesen új irányt vett, s az orientalisztika lett további alkotó évtizedeiben érdeklődésének és egyedülálló kutatásainak szinte kizárólagos területe.

Időt, pénzt és fáradozást nem kímélve járta sorra Kőrösi Csoma életének összes fontos állomását szülőfalujától halála helyszínéig, Csomakőröstől Dardzsilingig. Ugyanígy felkereste hajdani tanulmányainak helyét is Nagyenyeden és Göttingenben. Tucatnyi indiai és bangladeshi kutatóútja mellett további helyszíni vizsgálatokat folytatott Oxfordban és London levéltáraiban, közintézményiben is. Újra meg újra tapasztalta, hogy bármilyen sok könyv is jelent meg Kőrösiről, mégis hallatlanul sok tény mellett érzéketlenül ment el sok átlagos szerző, de komoly kutató is. Hasonlóképpen még több felszínességet talált az utókor részéről Kőrösi indiai éveinek leírásában, miután mindezt ő is alaposan megismerte.

Utazásai nem egyszerűen turisztikai élményeket jelentettek Marczell számára, hanem elsősorban elképesztően alapos forráskutatási alkalmakat. Nemzetközi közgazdasági munkásságának összes tapasztalatával és pontosságával minden létező korábbi forrásanyagot ismételten átvizsgált. A már lefordított anyagokat, dokumentumokat újrafordításaival helyesbítette, ha indokolt volt, a legkisebb utalást is újra meg újra megvizsgálta, lehetőség szerint a helyszínen ismételten ellenőrizte. Bármilyen kapcsolódó személy neve, könyv vagy esemény felbukkant a korabeli feljegyzésekben vagy Kőrösi leveleiben, azokat mindig újra megkereste, körültekintően újramérlegelte, minden kicsi részletét ismételten elemezte. A német, angol, indiai, magyar levéltárak, közhivatalok, szervezetek, egyesületek sorra kapták Marczell kérését, hogy milyen korabeli dokumentumokról készítsenek számára fénymásolatot.

Még mi is, akik nem szenvedélyből, hanem foglalkozásszerűen gyakoroljuk a Kelet-kutatást, és hivatásunknak megfelelően rendszeresen végzünk terepmunkát és forráselemzéseket, csak elismerő büszkeséggel és nem csekély szégyenkező irigységgel méltathatjuk Marczell rendkívüli pontosságát. Ő napjainkra már kiemelkedő Kőrösi-kutatóként került a tudományos élet nyilvántartásába: fontos szerepet töltött be a Kőrösi-életmű teljesebbé tételében, a hiányzó dokumentumagyag összegyűjtésében és feldolgozásában.

Különösen jelentős volt rendszeres közreműködése nemzetközi szervezetekben, így a Tibet- és a Ladakh-kutatások nemzetközi szervezetében folyamatosan dolgozott. Ezzel arra is példát nyújtott, hogy mennyire közérdekű a magyar tudományosság művelői számára, hogy ne elszigetelten dolgozzanak, hanem a nemzetközi szakmai vérkeringésben is vegyenek részt.

Marczell Péter számos téves tabut döntött meg és tévesen rögzült közkeletű hiedelmet pontosított, ami korábban a Kőrösi-filológiában minden változás és újragondolás nélkül öröklődött.

Így például egyebek mellett tisztázta, hogy Zanglában soha nem volt lámakolostor (tehát Baktay Ervin ― a jószándékú, de teljességgel amatőr ,,gentleman-utazó" ― „emlékhely-azonosítása és emléktábla-állítása" teljesen hamis, megtévesztő volt). Kiderítette, hogy Kőrösi semmiféle keresztyén zsoltárt nem fordított le tibeti nyelvre. Ugyanígy eloszlatta a zavaros tokiói ,,buddhista szentté avatás" kényes hátterét is. A számtalan további pontosítás is jelentősen segítheti a Kőrösi-kutatások teljesebbé, egyben hitelesebbé tételét.

Marczell Péter átlag felett ismerte és tisztelte Kőrösi Csomát, s éppen ezért kifejezetten fellépett mindenféle hamis mítoszteremtés és torzító klisé ellen. Azt képviselte, hogy a reális Csoma-kultusz érdekében meg kell szabadulni minden jó szándékú túlzáson, de a hiányos vagy gyenge tájékozottságon alapuló sablonoktól is.

Ezt próbálta képviselni a nemzetközi konferenciákon, a kovásznai évenkénti Kőrösi Csoma-napokon, az itt megjelent évenkénti tanulmánykötetekben, de számtalan egyéb közlésében is.

Könyvei közül kiemelkedően fontos A valósabb Kőrösi Csoma-képhez című kötete (Püski Kiadó, Bp., 2003), valamint az Indiában angol nyelven megjelent Alexander Csoma de Körös című kétkötetes műve. Munkásságát gazdagítja még Berzenczey László, a kalandos életű s némiképpen kalandor hajlandóságú Ázsia-utazó indiai dokumentumainak felkutatása és közzététele, amelyet kiadtak angolul Indiában és magyar nyelven Erdélyben (L. Berzenczey: Adventures in Central Asia, Delhi, 2003 és Berzenczey László: Szentpétervártól Bombayig, Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2006).

Marczell Péter hallatlan akaraterővel dolgozott élete utolsó napjáig. Végakaratának megfelelően 2008. október 22-én, nemzeti forradalmunk előestéjén szórtuk hamvait a Rhône folyóba (annak a francia kisvárosnak a területén, ahol a felesége született). Másnap a genfi egyetemen szervezett emlékülésen egykori barátai, munkatársai ― így többek között párizsi, genfi, amerikai tudósok mellett Gazda József, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke és e sorok írója is ― tartottak előadásokat.

Marczell Péter munkásságának vitathatatlan eredményeivel és személyes példájával egyértelműen bevonult a magyar Kelet-kutatók és Ázsia-utazók legjobbjai sorába.