Sepsiszentgyörgy horgászai, miután eldöntötték, hogy egyesületet hoznak létre, az alakuló gyűlést a nagyteremben szándékozták megtartani. Kérelmüket így fogalmazták meg az Ipartestület vezetőségéhez: ,,Tisztelettel kérem az Ipartestület Vezetőségét, hogy a testület helyiségének nagytermét a szervezkedő Sepsiszentgyörgyi Halászegylet alakuló gyűlésének megtartására e hó 20-án, hétfőn délelőtt 10 órára átengedni szíveskedjék. A közhasznú cél érdekében nyújtandó szívességükért fogadja a tekintetes vezetőség nagyrabecsülésemet. Kiváló tisztelettel, a Villamos Művek Üzemvezetője." Timár József, az Ipartestület elnöke engedélyezi a gyűlés megtartását, és a fenti dátumon megalakul a Sepsiszentgyörgyi Halászegylet. Sajnos, a tagok létszámát és nevét nem tüntetik fel az Ipartestület ez időben írt jegyzőkönyvei.

Elgondolkozva a gyermekkoromban hallott halásztörténeteken, melyek a legtöbb esetben Kovásznai József és Kupán István nevéhez főződtek, a város régi hangulatát idézik fel. A Feketeügyben és az Oltban kifogott nagy halakat mindenki megcsodálhatta, mielőtt baráti társaságuk valamelyik vendéglőben megkészítve elfogyasztotta. A reggelig tartó mulatozáson természetesen a fő téma az volt, miképpen fogták ki a halat. Mivel televízió még nem létezett, kitűnő szórakozásban volt része azoknak, akiket meghívtak halvacsorára. Amikor Ernest Hemingway Az öreg halász és a tenger című kisregényét olvastam, Santiago alakjában Kupán Istvánt képzeltem el, ahogy küzd a nagy hallal és a cápákkal. A kisregény cselekményében és filozófiai értelmezésében a magam életét és mindnyájunk jövőjét látom. A cápákról nem írok semmit.