A képviselő cinikusnak értelmezte a választ RosnerHerman kamaraelnökkel tartott közös sajtótájékoztatóján. Bár politikusként a külügyi bizottság tagja, gyakorló gazdasági szakemberként úgy értékelte, a minimáladó bevezetése épp azt a réteget sújtja, amely önmaga, legfeljebb egy-két alkalmazott fenntartására rendezkedett be. Vagyis a középréteget, amelynek különben egy sor támogatást kellene biztosítani. Ráadásul — és az interpelláció érvelését is ez a szempont adja — a legtöbb 1,4 milliárd régi lejes forgalmat bonyolító mikrovállalatok eddig is a forgalom után adóztak (háromszázalékos kulccsal), így a kormányzat azon magyarázata sem állja meg a helyét, hogy több vállalkozás ,,elkönyvelte", vagyis minimalizálta nyereségét, ezért volt szükség az átalányadó bevezetésére. Vagyis a képviselő becslése szerint nemhogy több, hanem — főként mert sok kis cég felfüggesztette tevékenységét — kevesebb bevétele lesz az államnak. Édler mindezekből arra következtet, hogy az intézkedés mögött valójában más szempontok húzódnak meg, a kormányzat a mikrovállalkozások felszámolására törekszik, ezt az adózási formát igyekszik eltörölni.

Rosner Herman, a megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a pénzügyminisztériumi válaszra reagálva két kérdést fogalmazott meg: vajon mennyibe kerül a szervezeti forma változtatása a mikrovállalkozásoknak (itt nem elsősorban az anyagiakra, hanem az átíratás időigényességére gondolt), illetve mennyire férnek hozzá az így átalakult egyéni vállalkozók az európai alapokhoz? Ennek kapcsán megjegyezte, hogy a kormány fiatal vállalkozóknak szánt Start-programjának helyi bemutatóján például senki nem jelent meg, ugyanakkor felrótta a kormányzatnak, hogy ilyen fontos döntések meghozatala előtt, mint amilyen az átalányadó bevezetése, nem konzultál a munkaadók területi szervezeteivel.

A sajtótájékoztatón elhangzott: a minimáladó részleteit tekintve is ellentmondásos, hiszen annak mértékét a tavalyi forgalom után számolják ki, holott a gazdasági válság miatt idén legalább 20—30 százalékkal esett a cégek forgalma.

Annak kapcsán, hogy nemrég a képviselőház elutasította azt a törvénymódosítást, miszerint a cégbíróság az igazságügyi minisztérium kötelékéből a kamararendszer szervezeti keretébe kerülne vissza, Rosner Herman ismertette az ügy rövid történetét. A cégbíróságokat 2002-ben egy kormányrendelettel ,,vették el" a kamarától, azóta lobbiznak, hogy a legfontosabb munkaadói szervezet, amely létrehozta az intézményt, visszakerüljön kötelékébe. Ennek gazdasági, de összeférhetetlenségi okai is vannak, hiszen ugyanazon intézmény felügyeli a cégbíróságokat, amely a cégek közötti peres ügyekben is döntési hatáskörrel bír. A kamara elnöke a közjegyzők példáját hozta fel, hiszen szerinte az önálló státus megadása (mint ismeretes, a közjegyzők is az igazságügyi minisztérium kötelékébe tartoztak) rendkívül jó hatással volt a rendszer működésére. Most egyébként tizenegy szavazaton múlott, hogy a módosítás átmenjen — amely nem felelt meg teljes mértékben az igényeknek, ám mindenképpen előrelépés lett volna.