Traian Băsescu államelnök lezser módon, civilként jött-ment Háromszéken, nem úgy, mintha karót nyelt volna, s nem oly módon, mint ahogyan ez az ország első számú méltóságának kijárna: protokolláris és rendőri felvezetés, szirénázás, mint egyes szombat délutáni léggömbös, pántlikás esküvőkön meghonosodó új szokás alkalmával.
Tetszik az embereknek ez az egyszerűség és közvetlenség, az ,,itt járt Mátyás király" gesztussorozat, az utcán is leszólítható, a portára is beinvitálható államelnök.
Megállapításai is tetszetősek, és többnyire igazak. Azért ez a ,,többnyire" kitétel, mert útjaink, főleg a megyei és községi utak, de a DN jelzésű nemzeti utak is valóban és méltatlanul rosszak a térség természeti-földrajzi kincseihez képest, s az is igaz, hogy a turizmusnak Székelyföld húzó ágazatának kellene lennie. A kovásznai szívkórházra is ráférne a nagyobb állami figyelem. Az államelnök értékelése ott csúszik félre — megírtuk már —, amikor a megyei vezetés(ek) és a helybeliek nyakába varrja például az utak elhanyagolását, holott tudjuk, hogy a központi alapokból csurgott vissza kevesebb pénz, mint amennyire igény és szükség lett volna. A pártok Bukarestbe juttatott képviselői is inkább egymás ellen áskálódtak, mint hogy a megye érdekeiért együtt kardoskodtak volna. Most, ilyen-olyan észrevételek után, halljuk a szkeptikusabb hangokat is, hogy ezek és a hozzájuk kapcsolható ígéretek is csak afféle elhullatott szavak, amelyek ahogy elhangzottak, el is szállnak.
Nem minden tapasztalati előzmény nélkül mondom, hogy az államelnököt, mint bárki mást, ilyen esetekben szaván kell és szaván lehet fogni. Abban az esetben — maradjunk az útügyeknél —, ha minden intézmény, hivatal, képviselő mindenhol és minden alkalomkor az államelnöki ígéretekre, megállapításokra hivatkozva kopogtat a pénzosztó helyeken, s nem aszerint örvendezik vagy kárörvendezik, hogy a Traian Băsescu csapatához tartozik-e, vagy bírálói táborában bólogat.
Valaha ezt az ,,átkosban" Király Károly mesterien művelte. Így született meg a Benedek Elek-emlékház, a Csernátoni Múzeum és annyi más. Így kerültek vissza a sepsiszentgyörgyi Honvéd-emlékműre az oroszlánok is. Az elhangzott ígéretek és megjegyzések alapján röpködtek a megrendelő lapok, s nyíltak meg a kormányzati ajtók. Az ,,úgy sem lesz belőle semmi" megjegyzések lefegyverzőek, közösségeket károsítóak. Nem a Băsescu— Tăriceanu-tábor és -ellentábor elvárásaihoz kell igazodni, hanem ,,a magyar ember szava kontraktus" formula szerint kell a számlát benyújtani.
Jó volna, ha ez a látogatás erre lenne jó.
Băsescu államelnök megígérte, hogy egy év múlva visszajön. Kedvére való lenne bizonyára, ha mostani szavai nyomán már eredményeket is találna, s erre koccintanák el a korsó sört vagy a pohár áfonyapálinkát. Jelzésértékű az is, hogy megtanul néhány magyar szót. Ez nemcsak a magyarság felé tett méltányolandó gesztus, hanem a köztünk élő nemzettársaihoz is szól. Jó lenne mindkét nyelven szót érteni s a régi jó példák tradícióját folytatni, amikor az itteni románok szívesen szólaltak meg magyarul. Több családot tudnék felsorolni, amelynek tagjai és leszármazottai természetesnek tartják, hogy maguk és gyermekeik mindkét nyelvet beszéljék.
Érdekes, hogy ezt a kétnyelvűséget hamarabb felleljük a zöldségpiaci árusok körében, mint a Traian Băsescu közvetlenségétől messzire álló értelmiségieknél.
