Mire való a csendőrség? című jegyzetünk megjelenése óta most találkoztunk a Dózsa György Megyei Csendőr-felügyelőség parancsnokával, akivel elbeszélgettünk a témáról. Adrian Faur ezredes tudatában van annak, hogy mindenki a saját igazát védi, ám ő, mint mondta, szakmai szempontból közelíti meg e kérdést.
Emlékeztetőül: kifogásoltuk, hogy több belügyi rendfenntartó szervezet is ugyanazt a feladatkört látja el, s fölöslegesként a csendőrséget jelöltük meg, mondván, ha a létszám a gond, akkor a rendőrségen belüli közrendészetet kellett volna inkább bővíteni, mintsem egy új, költséges struktúrát létrehozni.
A főtiszt is látja, hogy komoly átfedések vannak, de miért pont a csendőrség legyen a hunyó? Az alakulat munkatársai a fejlett francia csendőrségtől tapasztalatokat vettek át, állandó továbbképzésen vesznek részt, profi módon végzik munkájukat. Amikor a rendőrség nyomozói veszélyes helyzetbe kerültek nemrég a juhtolvajok felkutatásakor, miért a csendőrséghez fordultak támaszért? — tette fel a szónoki kérdést. Vagy a magán őrző-védő szolgálatoknak miért a rendőrség jóváhagyását kell kérniük, amikor az semmiféle ilyen tevékenységet nem végez, az ugyanis a csendőrség feladata. Vagy mire valók a közösségi rendőrök? — sorjázta tovább a parancsnok, mert ha a rendet kell helyreállítani — na nem nálunk, hanem például a szomszédos Brassóban, főleg sportrendezvényeken —, a csendőrséghez folyamodnak a szervezők. Aztán jövő évtől meg kell alakulniuk az önkormányzati alárendeltségbe tartozó polgári rendőrségeknek. Milyen szakmai képesítésű, tapasztalatú embereket alkalmaznak oda? Hallottunk olyasmit, hogy egy csendőr korrupciós botrányba keveredett volna? — kérdezte tovább. Náluk rend és fegyelem van, s ha valaki azt nem tartja be, repül, mondta a parancsnok, emlékeztetve, a múltkoriban levetkőztettek egy verekedésbe bonyolódott csendőrt, aki ráadásul rendőrtiszt fia.
Az ezredes azt is megérti, hogy önkormányzati alárendeltségű rendfenntartóknak kell lenniük. Példaként az Egyesült Államokat hozta fel, ahol a helyi közösség nevezi ki a seriffet, azaz rendőrparancsnokot. Ez mind rendben, csak ne a csendőrségen verjük el a port, hanem szakmai szempontok szerint mérlegeljük a kérdést — végezte érvelését Faur.
Ez mind szép és jó, nem vitatkozunk, főleg nem a helyi parancsnokkal, mert magasabb körökre tartozik, de valakik pluszban vannak a prérin. A rendfenntartást s a helyi ügyeket önkormányzati alárendeltségű szervre kellene bízni — nevezhetik azt rendőrségnek, csendőrségnek, vagy akár másnak is, nem ez a lényeg —, a bűnüldözés maradhat belügyi fennhatóság alatt. Akkor akár képzett csendőrök is jelentkezhetnének polgári rendfenntartóknak. Csak az a gond, hogy aki egyszer belekóstolt a belügyi fizetésbe, az már nem megy el onnan, főleg nem az önkormányzathoz.
