Születésének százharmincadik évfordulóján elfogultság nélkül állapítható meg, hogy az elmúlt évszázad egyik legjelentősebb magyar írójának terjedelmes, szerteágazó életműve — él.
Regényei — az Erdély-trilógia, aztán a dzsentri haláltáncát ábrázoló Úri muri vagy a Kivilágos kivirradtig az olvasók körében változatlanul népszerű Légy jó mindhalálig — új és új kiadásokban jelennek meg, nemrég készült el a Rokonok izgalmas filmváltozata, novellái, elbeszélései új, négykötetes kiadása az eddigi legteljesebb. Aligha vannak már az életműben fehér foltok. Ami égetően hiányzik: egy biográfia… Mi most a közíró Móriczra hívnánk fel a figyelmet néhány, a harmincas években, a Magyarországra is begyűrűző gazdasági világválság idején íródó cikkével, ami pontosan mutatja, hogy a lényeglátónak is nevezett író milyen érzékeny membránként reagált a változó valóságra. Az pedig, hogy diagnózisának nem is egy pontja ma is érvényes, az író valóságismerete mellett kétségtelenül bizonyítja, hogy koronként, ciklikusan térnek vissza olyan problémák, amelyeket a magyar társadalom megnyugtatóan kezelni és megoldani egészen egyszerűen képtelen.
