Ahhoz, hogy a céhes élet pontos előírásait, a céhen belüli törvények szabályzatát gyakorolhassák, a Sepsiszentgyörgyi Csizmadia Céh kiváltságlevelének kiadását kérelmezik, amit a szentgyörgyi céh nótáriusa így jegyzett fel: ,,1834 február 15 napján eljövén a Berecki Társaságból két személy azért, hogy adnok ki a Nemes Társaság ártikolusait, és mi a Nemes Céh öregjei jelenlétébe adtuk 12 Rénes Forintért." A bereckiek azért választották a Sepsiszentgyörgyi Csizmadia Céhet, mert a kiváltságlevelet, amelynek másolatát megvásárolták, 1808-ban adta ki az Erdélyi Gubernium, és a kornak megfelelő szabályzatot foglalt magában. Bereck városának tanácsa az így megvásárolt privilégium szabályzatait alkalmazta, és engedélyezte a céhes társaságok működését.

Gábor Áron halálának 160. évfordulóján időszerű szólnunk a berecki céhek alakulásáról, hiszen az ágyúöntő számára a mesterség gyakorlását, a mesterré válást a céhes társaság tette lehetővé. A Csíksomlyón eltöltött iskolai évek alatt tanultak birtokában és veleszületett tehetségének köszönhetően tudott a szabadságharc kiemelkedő egyéniségévé válni. 1840-ben, amikor Pestre, majd Bécsbe vándorol mesterségbeli tudását tökéletesíteni, nemcsak az asztalosság, hanem a kovács-, lakatosszakma, ágyúöntés szakterületét is követi. Több könyvet vásárol, németből lefordítja magyarra, így képezve magát, szinte tudatosan készülve a nagy feladatokra, amelyeket a szabadságharc éveiben felvállal. Hogy Kossuth megbízzék benne, és kinevezze a háromszéki ellenállási harcok tüzérparancsnokává, a berecki céhek igazolólevelei is szükségeltettek. Ezen iratok nélkül mozgástere leszűkült volna az egyszerű székely ember fúró-faragó életvitelére.