Az Impala, az Agrico cég korai fajtája
Ha Háromszék a krumpli, második kenyerünk hazája, akkor azon sem kell csodálkozni, ha A burgonya zöldnapja elnevezésű találkozó idei, harminckettedik kiadását Kézdivásárhelyen nyitották meg, s a felette érdekes bemutatók egy része is ott, Zabolán meg Szépmezőn zajlott. Megyénkben a burgonyanap hagyományos, ugyanis a krumplitermelő elődök kezdeményezték még a diktatúra idején.
Szépmezőn, Háromszék ,,termő rónáján" színes virágtenger fogadta a közel 250 krumplitermelő szakembert, a végeláthatatlan burgonyatáblákon teljes kapacitással működött az öntözőberendezés. Minden szakvélemény, mely ott elhangzott, no meg a több évtizedes tapasztalattal rendelkező termelők-értékesítők véleménye szerint itt, ahol a talaj és az éghajlat kedvező e kultúrának, nem szabad megtántorodni a pénzügyi válság és az uniós megszorítások előtt, ésszel és kitartással fel kell készülni a kihívásokra, mert a burgonya ezután is a második kenyerünk lesz, keresni és kutatni kell a lehetőségeket, amelyek gazdasági hanyatlás idején is az óhajtott eredményekhez vezetnek.
A bemutatóparcellánál
A Kovászna megyei burgonyatermelőket dicséri a háromszéki sikerek messze eljutó híre, de csak áldozat és anyagi befektetés árán vehetik fel a versenyt nyugat-európai termelőkkel és a piaccal. Ebben a harcban az egyik legfőbb tényező a pénz mellett a szürkeállomány, a tudás, amit az évek során mesebeli kiskakasként gyűjtögettek begyükben a pityókatermelés szakemberei, mind egy cél felé irányulva, amit úgy neveznek: minőség. Kovászna, Hargita és Suceava megye nagybani termelői ma országos szinten az elsők a burgonyatermesztrés technológiája terén, ami azt jelenti, hogy megközelítik azt a minőségi szintet, melyet a holland és a német mezőkön eddig fel tudtak mutatni. E szép és igen hasznos munkának olyan akadályai vannak, mint a gázolaj egyre emelkedő ára, no meg hogy a nagybani termelők luxusadójának eltörlése egyelőre csak az ígéretek szintjén maradt.
Három autóbusznyi vendég meglátogatta Kézdivásárhelyen az Agrico-M farm székházát s annak közelében a modern burgonyaválogató vonalat, a tárolók egy részét és a burgonyatermesztés technológiáját szolgáló gépsort. Nagy érdeklődésnek örvendett ugyancsak a város melletti burgonyakísérleti állomáson az új hazai fajták (Redsec, Nemere, Lujza, Millennium stb.) bemutatása, melyeket dr. Mike Luiza mérnök vezetése alatt hoztak létre. A jeles német Grimme cég modern mezőgépeivel a Bajcsi Ákosék vezette Agrovest cég csernátoni gépállomásán ismerkedtek a burgonyanap résztvevői, s mert Romulus Oprea mérnök a holland Agrico cég, újabban pedig az osztrák Sos cég képviselőjeként forgalmazza ezek burgonyafajtáit, Zabolán is megfordultak, ahol megkóstolták a kimondottan román juhpásztor-ételkülönlegességet, mely nem más, mint parázson sütött, puliszkába göngyölt juhtúró, neve pedig: bulz.
Délutánba hajlott az idő, amikor Szépmezőn a sepsiszentgyörgyi Solfarm Kft. bemutatóparcelláihoz érkeztek a vendégek, ahol hazai és külföldi elitburgonyát termeszt dr. Bartha János mérnök. A cégvezető bemutatta a Solfarm Kft.-t és több mint öt neves burgonyanemesítő cég 85-fajta kibontott burgonyafészkét. Négy, virágba borult parcellában sorakozott néhány hazai és francia burgonyafajta. Az Agrico cég korai, félkorai, vörös és fehér, csipsz készítésére alkalmas fajtáit és az osztrák Sos cég nyolc fajtájának fészkeit tették közszemlére. Tizenegy kisebb parcellában voltak láthatóak a német Europlant cég kiváló burgonyafajtái (Finka, Solara stb.), majd a holland Van Rizin négy és a Romstaho huszonegy burgonyafajtája (Lady Amarilla, Lady Blanca, Barcelona, Monte Carlo, Dido, Jazmin stb.).
Az ország más, burgonyatermesztésre kevésbé alkalmas részeiről ide sereglett szakemberek értékelték az eredményeket, a bemutatóparcellák előtt valóságos szakmai eszmecsere bontakozott ki, ugyanis itt, Szépmezőn közel tíz olyan burgonyafajta terem, mely öntözéssel kiváló eredménnyel termeszthető. Egyik parcellában a Bellarossa, Riviera és Tresor fajta virít, a Halom-domb előterében pedig tiszta elit import vetőgumóból a német Jelly, Aladin, Opal és Kondor. Ez tulajdonképpen felhívásként szólt azon termelők számára, akik fel szeretnék frissíteni az állományt első szaporulatú, ún. A-osztályú vetőanyaggal. Mindenütt, ahol értékelik a jó vetőgumót (nem úgy, mint a dálnoki cigány, aki az út szélén apró krumpliját vetőpityókaként kínálgatja, ezzel tulajdonképpen becsapva a székely kistermelőt), az elit ára két és félszer meghaladja például az étkezési burgonya árát.
Domokos Tibor mérnök, a Solfarm munkatársa ismertette azt a jellegzetesen szépmezői technológiát, melyet a cég alkalmaz: a kalászos előveteményként termesztett búza betakarítása után az altalajlazítást, ezt követően az egyszikűek leégetését, a kálium-műtrágyák és az istállótrágya elszórását, az őszi mélyszántást, majd a tavaszi talaj-előkészítést és -fertőtlenítést, az ültetést, a bakhátak kialakítását, a vegyszeres kezelést stb. Ide tartoznak a burgonya öntözési módozatai, ugyanis éppen Szépmezőn bizonyosodott be, hogy a vizet porlasztva szóró, gépi szárnyas öntözéssel jobb eredményeket lehet elérni, mint a szórófejes módszerrel.
― Ha jól értettem, megyénk területe felette alkalmas a vetőburgonya termesztésére.
— Igen, ugyanis a földrajzi fekvés, az éghajlati és a talajviszonyok miatt a vetőgumó-termesztés ún. zárt zónája ez ― tájékoztatott dr. Bartha János. — Hazánk túl meleg éghajlatú térségeiben hőgutát kap a növény, s ott vetőanyagot nem lehet termeszteni. A román alföldi termesztők csak úgy tudnak kiváló minőségű termést betakarítani, ha minden évben a mi mérsékelt égövi körülményeink között megtermelt gumót használnak.
— Itt, a Solfarm-parcellák előterében egy sor mezőgazdasági gépet állítottak ki.
― A Ferguson cég kért fel, hogy ez alkalommal bemutathassa új traktorjait a termelőknek ― válaszolta Bartha.
A riporter a bemutatáson forgolódók véleményére is kíváncsi volt. Román és magyar kisebb termelők elismerően nyilatkoztak a Kovászna megyei eredményekről, úgy éreztük, ismeretekkel gazdagodva távoztak. Több háromszéki termesztő véleményét is meghallgattuk, ki szerényebb körülmények között ugyan, de vidéki viszonylatban az élvonalban szeretne maradni.
— Bár korban már előrehaladtam, nem mondtam le a burgonyatermesztés öröméről-hasznáról. Egyelőre tíz hektáron dolgozom, s hogy mentsem, fiaztathassam az eddig gyűjtött tapasztalataimat, a stafétát részben átadtam a lányoméknak, a vejemnek. Ki kell használni a vidék nyújtotta földrajzi fekvés előnyeit, a pityókáról Háromszéken, ha áldozatok árán is, de nem szabad lemondani. Egyébként a támogatás, amit eddig kaptunk, jól fogott. Egyelőre szép termés ígérkezik, ami kecsegtető számunkra — nyilatkozta a kézdimárkosfalvi Deme Dénes.
— A föld egy része most pihen nálam. Csupán nyolc hektárban van krumpli. Az egész tudományt a megtermelt javak eladási árának ingadozása hordozza. Az államnak védenie kellene a termelőket, ne hozzon be külföldről burgonyát. Egyébként meg kell mondanom, hogy a támogatás nem elegendő, a gázolaj ára veszettül halad felfelé. Ezek vészjósló jelek. Két támogató biztos: a Fennvaló, aki az égi áldást rendezi, és a pityókatermelésre alkalmas Mezőföld adottságai! — hangoztatta a kézdimartonfalvi Tusa Levente.
— A sepsibükszádi medencében termelek — mondta Szimion György. — A múlt tapasztalatai azt mutatták, hogy e helyet (kőzetből mállott és homokban gazdag talaj, gyakori esőcskék, amit vonzanak a hegyek) szerette a pityóka régen is, akkor most is szeretnie kell. Úgy látom, hogy itt nem csökken a burgonyával bevetett terület, sem az erre való kedv. Én eddig örökké el tudtam adni azt a felesleget, amit termeltem. Nézze, a földnek, a pityókatermesztésnek meg kell adni azt, ami kell neki. Itt nem lehet fösvénykedni, áldozni, befektetni kell. Ha erre nincsen tehetség, le kell mondani. Az unióval meg kell küzdeni. Pénzzel és ésszel lehet csak. Az én legnagyobb ellenségem a vad. A nyolc hektár elég szépen induló pityókámból eddig negyven árat kitúrtak. Kártérítésre várni nincsen sem időm, sem pedig idegem. Lassan bevonultunk a termeléssel a falu, a nagy út közelébe, és itt is garázdálkodnak! Azt felelték az illetékesek, hogy kerítsük be a helyet! Nem csordák garázdálkodnak, csak négy-öt vaddisznó randalíroz kényére-kedvére. Majdnem tehetetlenek vagyunk!
A burgonya zöldnapjainak szervezői arra is figyeltek, hogy az országból idesereglett vendégek a burgonyaföldeken kívül a megyével, sajátosságainkkal is ismerkedjenek. Útjuk során láthatták Kézdivásárhelyt, az udvartereket, Kovászna fürdővárost, s a Kelemen Antal vezényelte rétyi fúvósok koncertje sem véletlenül hangzott el a Székely Nemzeti Múzeum, ama intézmény udvarán, ahol tárgyi és szellemi bizonyítékait őrzik annak, hogy e táj népe rég megülte e vidéket, s mint egykor a költő mondta, ,,nem csak amúgy radinába jöttünk errefelé, és véletlenül itt felejtettük magunkat!" A rendezvény díszmeghívottja a 87. életévébe lépett Matei Berindei professzor, ,,a román krumpli atyja", sok hazai mezőgazdasági szakember kedvelt tanára volt. Az őt köszöntő rendezvényen áldoztak egy percet a két elhunyt háromszéki szakembernek, dr. Veres Lászlónak és Ferencz Lajos mérnöknek, aki a most egyre terebélyesedő mezőgazdász-mozgalom előfutára volt. A zöldnapok szakmai végkövetkeztetéseinek összegezésére a kézdivásárhelyi Vigadóban került sor.
