Az őszi és tavaszi kalászosokban csak az esetleges taposás okoz veszteségeket. A kultúrák közül a kukorica szenvedi a legtöbb vadkárt. A csírázástól a két-három leveles korig az érett vaddisznók éjszaka ráállnak a sorra, és kitúrják az elvetett magot. Kiváló a szaglásuk, megérzik a csírázáskor keletkező szén-dioxidot.
Hatékonyan védekezni csak zsineggel körülvett és a szagkészítményt tartalmazó tasakok 6—10 méterenkénti ráakasztásával lehet ellenük. A 6—10 leveles kukoricát néha a nyúl, de többnyire az őz fogyasztja. Az intenzív növekedésben levő kukoricában a szarvasok okozhatnak veszteséget.
A legnagyobb kár viszont augusztus elejétől várható. Ekkorra a kalászosokat és egyéb kultúrákat (pl. borsó) már betakarítottuk, és az édes, tejes kukorica vonzza a vadakat. A tejes csöveket kettéharapják, utat nyitva a gombás fertőzéseknek. A szarvas előszeretettel hántja le a csuhaleveleket a viaszérésben levő csövekről. A teljes érésben levő csövet letöri, a szemek csak egy részét fogyasztja el, a többit a földre szórja. A vaddisznó letöri a szárat, a csőbe beleharap, a többit otthagyja. Ügyelni kell a körbekerítésnél, mert ha vaddisznók maradnak belül, még nagyobb kárt okoznak. Ha nem tudjuk bekeríteni a területet, botokat is leszúrhatunk, amelyekre a szagtasakokat felaggatjuk.
A burgonyában a szarvas és a vaddisznó okoz jelentős kárt. Az elültetett és a növekvő gumókat a vaddisznó kitúrja, a szarvas első lábával kikaparja. A legbiztosabban itt is a szaghatással védekezhetünk.
Az évelő lucernában és a többi pillangósban egész éven át szívesen tartózkodnak a vadak. Csökkentik a szénatermést, nedves időszakban jelentős taposási veszteségeket okozva. Védekezni ellenük a szageffektussal lehet a legjobban.
