És a honatyák, honanyák heherésztek. Drágán fizettük meg azt is. Na de egy alkalommal a Sportcsarnokban tartott népgyűlést, úgy érezte, nem elegendő az Országház neki. Én derűs voltam akkor, elmentem baráti társasággal röhögni. Nos, ott hangzott el: ,,Mária országa voltunk, és a kurvák országa lettünk." Siker! Röhej, akkor még ő sem gondolta, hogy egyszer még Venezuelában fog alkudozni cseresznyebehozatalra.

Na de lépjünk közelebb, 2008-ra! Tavaly 48 millió forintot költött a Gyurcsány-humor az utcai prostituáltak átképzésére. Megunta az immár néhai miniszterelnök, hogy ott állingálnak, hát vetett nekik 48 milliót, képezzék át magukat divatbemutató manökenekké.

Szintén tavalyi ötlete az itteni cigányságnak: Ercsiben, ahol enyhén szólva túlnyomó többségben uralják a kisvárost, egy régi, békebeli tűzoltóraktárat átvett a rendőrség, azt átépítette, csinos kis épület leve belőle. Na de mit ad Isten, négy cigánylakás közelében vala a tűzoltóság, s lett ott belőle parancsnoki székhely. Nosza, az Országos Cigány Önkormányzat földúlta a sajtó berkeit, negyvenperces riportot sugárzott a tévé, ott a cigányok elmondták, hogy a rendőrség félelmet kelt bennük, mert feléjük vannak állítva a külső kamerák. Ők félnek. Vártam, vajon leszedik-e a kamerákat, vagy befelé fordítják azokat, a székházra...

Koós Kálmánról igazán nem lehet azt mondani, hogy elfogult hungarista volt. Azt írja egyik történelmi munkájában (Voltunk, vagyunk, leszünk, Argentína, 1960), hogy ,,a Horthy-korszakban a munkásság szociális helyzete rendőrkérdéssé degradálódott". Hogyan is állunk ma? Illetve: hogyan is ülünk? Az Erzsébet téren ültek néhány százan, üldögéltek, szót se szóltak, ez most történt nemrég, aztán megjelentek ördögi, valami földöntúli öltözékben a rendőrök, gumibotokkal, könnygázzal szétverték az üldögélőket. Hát nem hercig? Pedig ki sem volt írva, hogy fűre ülni tilos. Volt verés, volt vád, Draskovics rendőrminiszter kijelentette, minden legitim volt. Merthogy szavam ne feledjem: itt senki nem tudja kimondani azt, hogy törvényes, itt legitim van, meg tolerancia, meg generáció... Kiderült, hogy bakancsot, fekete nadrágot viselni nem szabad e hazában, mert — mert hasonlít valamire. Viseljenek az emberek Eszterházi-kockást, igenis!

Az Országos Cigány Önkormányzat mostani elnökét, Kolompár Orbánt óriási sikkasztásokkal vádolják, ám ő volt az első emitt, aki üdvözölte a rádióban Barack Obama megválasztását, hozzátéve: ,,sokat kellett várnia az amerikai népnek, míg színes bőrű lett végre az elnök; reméljük — mármint ő, Kolompár Orbán reméli —, Magyarországon nem kell annyit várni..." Magára gondolt...

Visszatérve az úton álló lányokra: egyet ismertem. Nem amolyan bibliai ismeretség volt ez. Szép volt, fiatal, aztán elmondta: egyetemista, nincs pénze, néha kiáll ő is, kell a tandíjra...

Mielőtt belekomolyodnék maradék s fogyó humoromba, hadd tegyem hozzá a 90-es évek eleji itteni megfogalmazást: Magyarország kezd balkánosodni. Hangzott el ez akkor, amikor megjelentek itt az erdélyi feketemunkások és a rengeteg romániai koldus. Nos, ez már nem humor, mert ami itt van, az már rég a Balkán alatti. És egyre többen mennek át a Balkánra innen dolgozni. Kell a munka, a pénz.

Nem tudom, mit kezd ez a nép itt a télen, betiltott bakancsok és sínadrágok nélkül, nem tudom. Vagy kiütik a téli évszakot, ahogy a tizenhat éve készülő és soha el nem készülő 4-es metróból máris kiütöttek két megállót: azzal spórolnak. Hát nem édes?

Legitim itt minden. S még csak kér a nép, sunyítva, kutyákat sétáltatva a tavalyelőtti télen ellopott erdő helyén. És ez sem vicc. Vannak megélhetési halálraítéltek, lásd Mécs Imrét, aki azt mondotta a Horn-kormány idején, hogy ,,a fiatal Szlovákia felé gesztusokat kell tenni, mert kezdők". Így. Vannak megélhetési erdők, szobrok, politikusok. Etc. Tisztelettel:

Czegő Zoltán