Balázs Lajos
Az új román tanterv, sajnos, még mindig csupán tervezet. Még rosszabb, hogy noha két éve kész, még mindig nem kapott kellő támogatást, még kevésbé érdemi elbírálást. Pásztor Gabriella, amikor még tanügyi államtitkár volt, foglalkozott ugyan vele, legújabb értesülés szerint Tăriceanu miniszterelnök kabinetjét is megjárta, de ott elakadhatott, nem tudni, milyen okból. Holtvágányra kerülésébe nyilván belejátszott az is, hogy az új kormányban a magyarság már nem kapott helyet. Az sem világos, az RMDSZ hogyan viszonyult hozzá, bár nem gáncsolhatta, ha a kormányig eljutott.
Lapunk és az erdélyi magyar sajtó a szülői és diákpanaszok kapcsán sokat foglalkozott a kérdéssel, melyet a legégetőbbek egyikeként ítél meg. Abban, ahogyan a román hatóság a füle botját sem mozdítja a nyugodtan összmagyar igénynek nevezhető elvárás iránt, benne van a kisebbségi kérdés hazai kezelésének egész felemássága. Akik tarthatatlannak vélik a mai helyzetet — és a diákságon túl maguk a magyar osztályokban tanító romántanárok zöme is így vélekedik —, nem fogják feleslegesnek tartani az alábbi ismertetést, melyre a tervezetet tető alá hozó szerzőhármas vezetőjét, dr. Balázs Lajost, a Sapientia docensét kértük fel. Milyen szempontokat tart tehát szem előtt az új tervezet, és hogyan nézne ki az annak alapján kidolgozandó tankönyv? A tervezet különben Tódor Erika adjunktus és Lajos Katalin tanársegéd, az angol—román tanszék munkatársainak közreműködésével készült el, nyelvi ellenőrzését George Irimiaş docens és Anca Andriescu tanársegéd végezte el, és merjük állítani, forradalmi jelentőségű lehetne…
Az élet és nyelvismeret táguló körei
— Abból indultunk ki, hogy a gyermek, ahogy belép a társadalomba — kezdi dr. Balázs Lajos, aki különben évtizedekig volt középiskolai romántanár —, mivel találja szemben magát. Ahogy ő mentálisan és vizuálisan egyre szélesebb körben ismerkedik környezetével, ahogy annak elemeit megnevezi, úgy bővül a tananyag. A rendezői elv tehát az élet, a társadalom, a rokoni, baráti stb. körök, s ahogy ezek megjelennek pszichikai világában. A dolgoknak, ugye, nevet kell adni mind magyarul, mind románul.
Nem sorolnám fel valamennyit, pár példával illusztrálnám, miben különbözik hossz- és keresztmetszetben is az anyag a mai tantervektől. Nem tagadom, hogy az idegennyelv-oktatásban használt tankönyveket vettük részben alapul és használtuk mintaként. Az öt-nyolcadik osztályok számára megneveztünk tizennégy témakört, és horizontálisan lebontottuk osztályokra azok tananyagát. Például: vásárlások. Hogyan gazdagodik az ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik osztályos gyermek vásárlási gyakorlata és vele párhuzamosan nyelvi tudása? Van tehát egyfajta lineáris építkezés a tananyagban, eljutunk a nyolcadik osztályban odáig, hogy interneten, számítógéppel stb. élve is tud már vásárolni. Az ötödikes gyermek édesanyját kíséri el a piacra, és kezd megismerkedni például a zöldségfélékkel. Vagy nagyon fontosnak tartjuk a megszólítási formulákat, teszem azt az üzletben, a poliklinikán, a gyógyszertárban, hivatalos helyeken, mint: szeretném tudni, mit ajánl?, kérem szépen, legyen szíves stb. Azt hiszi, a mai programban ezt megtanulja a gyermek? Egy üveg borvizet nem tudnak kérni, hányszor tapasztaltam!
— Persze! A mai oktatás adta tudással, mihelyst kilép az életbe, nyelvismeretből rögtön megbukik. Ennél jobban nem is lehetne jellemezni azt, ami ma románoktatás címén folyik az iskolában.
— Úgy van. Az iskolában nem azt tanítják, amit a gyakorlatban tudni kellene. Visszatérve: adott a téma, előbb egy alacsonyabb szinten tárgyaljuk, aztán a hatodikos gyermek már többféle kereskedelmi egységben megfordul, a szülő maga is elküldi esetleg olyan boltokba, ahol vegyipari, műszaki stb. cikkeket lehet vásárolni. Hetedikben a gyereknek meg kell értenie a műszaki leírásokat is: hogyan működik, milyen alkatrészekből áll az a tárgy, útbaigazítást kell tudnia kérni stb. A nyolcadikosnak már szükséges tájékozódnia, sok a hamisítvány például, vagy ha becsapják, mit kell a panaszkönyvbe írnia, mit mondhat a főnöknek, ha kifogása van, vagy visszautasítja az árut. Vegyünk egy másik témakört: a családi közösség, melybe beleszületik a gyermek, és melyben folyton újabb és újabb helyzetekkel szembesül. Előbb apa, anya, testvérek, majd bejönnek a nagyszülők, be a barátok, ennek ürügyén a családi események, ünnepek. Az ünnep előkészítése, szervezése, hogyan készül rá a család, vásárol be egy ünnepnapi és hogyan egy hétköznapi alkalomra — ezek mind nyelvi problémák. Milyenek az elvárások, hogyan szervezzük meg az ünnepi ebédet, hogyan egy vacsorát, egy névnapot stb., kik a meghívottak, mire van szükség. Más: hogyan osztják el a családi teret, és hogyan élik ezt meg a családtagok — érdekes nyelvi problémákat vet fel.
Másik témakör: a környezet és annak védelme, amiben a gyermek szintén a felnőttekkel együtt jelenik meg, rengeteg új kommunikációs helyzet adódik. Kezdjük a kerttel, udvarral, e természeti környezet fokozatosan tágul hatodikban, hetedikben, megismeri az állat- és növényvilágot, annak megnevezését és hasznosítási módját, nyolcadikban a környezetvédelmi szabályok, normák megismertetésére is kitérhetünk.
— Ezeket bizonyára mind beszédgyakorlatok egészítik ki.
— Természetesen, arra épül az egész, a közvetlen kommunikációra.
A második elv
— És itt jegyzem meg, hogy másik rendezési elvünk — sokat vitatkoztam róla — az irodalmi szövegek kirekesztése, kizárása, kihagyása. Ezekre a témákra mind didaktikai szövegeket kell a megírandó tankönyvekben szerkeszteni, egészen a nyolcadikig. A természet szépségéről, gazdagságáról, az állatvilágról persze léteznek nagyon szép írások — ajánlásaink szerint ezekből is bekerül egyik-másik: egy költemény, egy mese, egy leírás, egy elbeszélés, egy vadásztörténet stb. De a többsége a szövegeknek ún. didaktikai kell hogy legyen. Mégpedig úgy, hogy a gyermek folyton kérdez, mint az életben teszi, és a szülő felel. A párbeszéd úgy zajlik, hogy a gyermek többnyire a felnőttel együtt jelenik meg. Kérdi: ezt hogy mondjuk románul? S ha románul van kiírva: mi a magyar megfelelője? Adódik tehát egy információhiány, erre a gyermek rákérdez, folyton újabb párbeszédhelyzetek adódnak.
Még mondjak egy példát: hivatalos helyeken való eligazodás. A gyermek táborba vágyik, kérvényt kell beadnia, személyi adatokat kérnek stb., magát az opciót is meg kell tudnia fogalmazni románul.
— A nyelv mellett nyilván a román népet is megismeri közben.
— Persze, idővel eljutunk odáig, hogy román közmondásokkal ismerkedünk például. Itt vonjuk be a román gondolkodásmód sajátosságait, amelyek különböző helyzetekben másként nyilatkoznak meg, elüt képviláguk is a magyartól. És még sorolhatnám.
Irodalomtörténet helyett
Ízelítőnek talán ennyi is megteszi. Időközben a munkacsoport a középiskolás tananyagot is felvázolta, benne a nyelv rétegzettségéből kiindulva dolgozta ki koncepcióját, és nem irodalomtörténetre építette, hanem kultúra- és civilizációtörténeti vázat adott neki.
— Létezik, ugye, publicisztikai nyelv és stílus, van tudományos vagy hivatalos, közigazgatási és jogi nyelv, köznapi nyelvhasználat és több más, köztük persze szépirodalmi is, ezt hagytuk a legvégére. A gyerek mindennapjaiban ezekkel találkozik. Bizonyos témaköröket továbbvittünk a középiskolába is, magasabb szinten, de hogy ne ismételjem őket, hadd említem meg például, hogy román tudósokat, felfedezőket, kutatókat is megszólaltatunk. Ezt a mai tankönyv is végzi, de más a szempontja. Mi azt nézzük, hogyan jutott el felfedezéseihez Emil Racoviţă, Victor Babeş stb., milyen erőfeszítéseket kellett tennie. Következnek a nagy alkotók: nemcsak írók, hanem szobrászok, zenészek, képzőművészek, s itt, úgy vélem célszerűen, kapcsolódunk a román és magyar művészek közti viszonyhoz, hasonlóságokhoz. Széttörjük azt a mesterséges elszigeteltséget, melynek az az eredménye, hogy sem a román, sem a magyar nép nem ismeri a másik tudósait, művészeit, felfedezőit. Én például ajánlanám, hogy Liszt Ferenc romániai hangversenykörútjaival is foglalkozzék a tankönyv, egyetemista koromban ugyanis az Akadémiai Könyvtárban sok mindent fellapoztam, és rábukkantam azok rendkívüli visszhangjának nyomaira, a legmagasabb körök fogadták, rendkívüli tisztelet övezte. Rápillantást lehet egyúttal nyújtani a román zenei életre. Ha tankönyvet írnék, azt részben szintén didaktikai szövegekre építeném, de felhasználhatók a korabeli sajtószemelvények is.
Vagy a tudományos nyelv: nem elvontan beszélni róla, hanem mi Titu Maiorescut ajánlottuk, aki a jelenlegi tantervben is szerepel, de nem borzasztóan bonyolult szövegeit kellene elemezni, melyekből nehezen ért meg valamit a magyar gyermek, inkább a könnyebben hozzáférhető szövegekből válogatva az irodalomtudomány szakszókincsét ismertetnénk.
Akkor a publicisztika és ennek kapcsán a feladat: írj beszámolót az újság számára egy eseményről! Ezt a tanár nyilván előkészíti azzal, hogyan is kell megírni egy ilyen cikket, hogyan közelíteni hozzá, mekkora terjedelemben. Vagy: készíts egy sajtószemlét! Egyáltalában mi az, hogy revista presei? Vagy: írjunk évforduló kapcsán egy íróról egy ismertetőt! Hogyan kell azt megszerkeszteni? Előadható írásban és szóban. Ennek persze utána kell nézni, és itt bejön a könyvtár, az információszerzés, az összegyűjtött anyag értelmezése, aktuálissá tétele, hogy naprakész legyen. Itt bevonható az irodalmi stílus egész kérdésköre.
Egy tizenegyedikes-tizenkettedikes tanuló már jogi, közigazgatási kérdésekkel is szembesül, egy bonyolultabb kérvényt, egy fellebbezést meg kell tudnia fogalmazni, egy panaszt benyújtania. Aki nem tudja megírni, tapasztaljuk, mennyire hátrányos rá nézve. Boldogulni kell tudnia az útlevélosztályon, rendőrségen, prefektúrán. De a kórházban is, az orvosnak el kell tudnia mondani, mi bántja, mije fáj, és ismernie kell a betegségek neveit, leírását.
— Kész kézikönyvként forgatható tankönyv írható ebből a tantervből! Kézikönyv az élethez.
— Persze! Az irodalmi nyelvre térve a műfajokat mutatjuk be. Ha költészetről van szó, nem vesszük sorra az összes költőt, hanem a legnagyobbakat. Eminescu megjelenik több alkalommal, minden osztályban, mindig más és más vonatkozásban, kezdve természetleírásaival, szerelmes verseivel, végül eljutunk a Lucefărulig (Esthajnalcsillag) és a zseni problematikáig. Prózai műfajok: a regény, a novella. Román—magyar irodalmi kapcsolatok, fordítások. Ki fordított románról magyarra és ki magyarról románra? Az írók személyes kapcsolatai, akár anekdotikus részleteikben. Megismertetjük az illető reprezentatív művet, de annak magyar és román vonatkozásait is. Feladat: mutasd be egy barátodnak az általad leginkább kedvelt magyar írót! Beszélgessetek románul a magyar irodalom egy időszakáról!
Külön vizsga
Balázs Lajosék új tanterve, mely Limba română nematernă elnevezés alatt fut, persze azzal járna, hogy a magyar diákok más vizsgaanyag alapján, más kritériumok szerint külön érettségiznének. Balázs fontosnak tartja leszögezni:
— Ne gondolja se a szülő, se a tanár, se a hatóság, hogy a mi tankönykoncepciónk bagatellizálni kívánja a román nyelvet mint tantárgyat. Nem, mi azt éppen olyan igényesen akarjuk tanítani, mint a magyart, abból a megfontolásból indulva ki, hogy ezt a tudást a diáknak használnia kell az életben. Arra törekszünk: legyen motivált a tanulásban, ezért olyan élethelyzeteket viszünk be, mely őt serkenti az elsajátításban. Célkitűzésünk, hogy a köznyelvet nagyon jól, az irodalmit jól tanulja meg, s hogy minden társadalmi relációban képes legyen kommunikálni. Alapvető kérdés: meg kell értenem, amit mondanak nekem, és énnekem is meg kell tudnom értetnem magam mással. E tananyagból épp olyan igényes vizsgatételek készíthetők, mint a másikból, a különbség: ezt ismerni is fogják.
A tervezetet közölte és kommentálta a Tribuna învăţământului szaklap, a minisztériumban azonban elakadt valahol, két éve vesztegel, úgy tűnik, a politikum támogatása nélkül e holtpontról nem mozdítható ki. Meddig kell még várnunk rá?
