,,Mi is volt a Bóják? — teszi fel a kérdést Király László 1985-ben, amikor az Utunk évkönyvben teljes egészében először jelenik meg a sorozat. — Számomra életem egyik legszebb szellemi kalandja, négyesztendei együttrepülés a modern költészet nagyjaival, minden heti bepillantás a legkülönfélébb poétikai boszorkánykonyhák ablakán — de mindenekfelett az ajándékozás gyönyörűsége, hisz minden fölfedezésemet megoszthattam az Utunk fiatal vagy már nem olyan fiatal olvasóival."

Király elbűvölő sorozata címét a huszadik századi francia költészet egyik klasszikusától, Saint John Perse-től kölcsönzi, a költőnek jelentek meg ezzel a címmel áradó, hatalmas sodrású szabadversei. A sorozatban nagy hangsúly is esik a modern francia költészetre Baudelaire-től Mallarméig és Rimbaud-tól Aragonig, Éluardig.

Király hosszan, élvezettel, számos tanulságos, elragadó, meghökkentő példán át elemzi az avantgárd költői forradalmát, azt, amit a dadától kezdve a szürrealizmusig az izmusok csillagrobbanása jelentett a modern költészetben. És a folyamatot, azt, hogy miként is terjedtek ezek a feltartóztathatatlan hatások különféle nemzeti költészetekben a némettől az olaszig, az orosztól a lengyelig és az újgörögig, hisz a sorozatban már nyomatékkal esik szó olyan újgörög költőkről, Kavafisztól Szeferiszig, Ritszoszig, akik nélkül teljességgel elképzelhetetlen a huszadik század költészete. És szó esik természetesen a beatköltőkről is, mindenekelőtt a hírhedett Üvöltéssel (,,Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban...") ismertté vált Ginsbergről, ezért is sajnálatos, hogy kimaradnak az angol költészet olyan megkerülhetetlen előzményei — mindenekelőtt Pound és Eliot, azután kortársai, mint Auden s Robert Lowell —, akik nélkül egyszerűen elképzelhetetlen a mindent kimondani akaró Ginsberg és társai, mindenekelőtt Corso költészete. És kimarad az orosz költészet nagy tragikus alakja is, Mandelstam és a heteronimákkal (a költői alakmásokkal, alteregókkal) új divatot teremtő, az én lisszaboni farsangjában tobzódó Pessoa. Talán érdemes lett volna tovább írni a sorozatot, pótolván a hiányokat, hiszen Király László képe a modern költészetről elragadó, hiteles és pontos. A bűbájos esszéket — és ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni — költő írja, s ez ad különös bájt és csillogást fontos felismeréseinek, melyek az utószó szerint ,,egy bizonyos korban" születtek, ,,rideg — és örökkévalónak hitt — korlátok közé nyomorított helyen és időben". De — és ez a leglényegesebb — mindezek ellenére, vagy talán éppen ezért, érvényesek ma is. ,,Vagyis hát: lóra! Azaz: Vonjuk föl a vitorlákat! Az idő azzal biztat: végül is mindig mi győzünk."

Király László: Bóják. Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2008