Úgy tűnik, a huszadik Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor programjában az írott és sugárzott média nagyobb nyomatékkal van és lesz jelen, mint az előző években.
Már az első nap az Efes-sátor Médiaműhelyében Az erdélyi és a magyarországi média a határon túli magyar—magyar ,,ütközetekben" témát jártuk körbe — Füzes Oszkár bukaresti nagykövet, Balogh Levente (Krónika), Bíró Zsolt (Marosvásárhelyi Rádió) és e sorok írójának részvételével, Farkas Attila (Budapest) moderátor ,,vezényletével", s ez a rendezvény másfél óra múltán mintegy ráfolyt a Csűr Terasz Nemzeti újságírás. Van-e tabu? néven hömpölygő beszélgetésére. (A Csűr Teraszt közvetlenül az Olt-partra telepítették. Résztvevők: Borbély Zsolt Attila, Bayer Zsolt, György Attila, Farkas Réka, Dénes László.)
A Háromszék ebben a felállásban, legalábbis részben különállónak képzelhette magát, mert amíg Füzes Oszkár nagykövet külpolitikai újságíróként arról értekezett, hogy véleménye szerint a hagyományos sajtószabadság megszűnt, az újságíró azt írhatja meg, amit a tulajdonos vagy a főnöke engedélyez, és ezt a témát feszegette a rádiós Bíró Zsolt is, addig a mi lapunk, többnyire nélkülözve a különféle politikai és gazdasági érdekcsoportok támogatását, 1989. december 23. óta maga kezébe vette sorsának alakítását, és a közismert nóta soraival szólva ,,nekünk nem parancsol senki, sem a kunság, sem a jászság, sem a karcagi bíróság".
Jómagam azt is természetesnek és általánosíthatónak tartom, hogy a kisebbségi sajtó jelentős hányadának a kisebbségi létből következően markánsan népi-nemzeti kötődésűnek kellene lennie. Ezt mi tudatosan vállaljuk és ápoljuk. Ebből kifolyólag magyar—magyar csaták nincsenek, inkább jelentéktelenebb ütközetek és kocolódások, amikor s amennyiben egyik-másik pesti módi szerint öltözködő brancsbéli tollászkodó le nem nacionalistáz bennünket, mert mondjuk, néha mi is fekete bakancsban talpalunk, fehér inget is viselünk, tudván, hogy a mi környezetünkben ezzel sem páni félelmet nem keltünk, sem senkit véleménye kifejtésében nem gátolunk.
Az Efes-sátorban nagy nyomatékot kapott az az igény, hogy Kis-Magyarországon javítani kellene az Erdély-imázst, a nemsokára potenciálisan ismét anyaországként viselkedhető térségben ugyanis vajmi keveset tudnak Erdélyről, félő, hogy ha a jelenlegi folyamatok tovább erősödnének, a határon inneni és ezen túli ,,szétfejlődés" hangsúlyozottabb lenne. Ennek ellentmondani látszik az a tény, hogy már a globalizmusnak fészket rakó politikai csoportosulások is felismerik: a nemzeti értékek megbecsülése, a múltismeret vállalása nélkülözhetetlen a nemzetépítés folyamatában, és látványosan erősödnek a kormányzati szint alatti testvértelepülési, testvérintézményi, azaz a lakossági kapcsolatok is, amelyek részben ellensúlyozzák az országvezetés téma iránti érzékenységének hiányát.
Az Efes-sátorban szó esett egy erdélyi sajtóügynökség létrehozásának szükségességéről, a kölcsönös sajtóbéli közlések szerepéről és az internet kínálta lehetőségek kihasználásáról is.
A Csűr Teraszon zajló vitában nagy nyomatékot kapott a náci és a kommunista bűnök egylényegűségének kimondása, az évtizedek óta folyó aljas tabuteremtés-sorozat elutasítása.
A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor húsz évének summázata egy markánsabb Erdély-kép megfogalmazása és érvényesítése a Kárpát-medence egészében és a velünk együtt élő népek körében is.
