Már a nyitókoncert nagy tömeget vonzott, hiszen a magyarországi Quimby egyike a lehetséges legjobb opcióknak ezen a fronton. Dinamikus, tömény nyitány, mégis a bő egy évvel ezelőtt a sepsiszentgyörgyi színházban (is) bemutatott Teátrum című produkciójuk — amelyen szinte ugyanazok a dalok szóltak, mint most, csak más koreográfiával és színházi térhez igazítottan — meghittebbnek, jóval eltaláltabbnak tűnt, mint a mostani buli. Egy nappal később aztán az EDDA vonzott hatalmas tömeget, apait-anyait beleadva igazán nagy sikert arattak, akárcsak csütörtökön este a Tankcsapda. Pénteken jól szólt a Zanzibár is, igaz, némiképp azt a szájízt hagyva maga után, hogy néhány igazán jó és viszonylag közismert dalukon kívül kissé egy húron pendülő muzsikát játszanak.

A tábor nagy revelációja minden kétséget kizáróan a szombat esti zárókoncerten fellépő, nálunkfelé túlságosan nagy ismertségnek — egyelőre legalábbis — vélhetően nem örvendő Péterfy Bori & Love Band produkciója volt. Dübörgő, frenetikus élmény, teljesen új, a másság legjobb ízeit sugárzó hullámhosszon. Péterfy Bori egyébként budapesti színésznő (a Krétakör Színház után 2008 ősze óta a Nemzeti Színház tagja), hangja — akárcsak egész koncertpódiumi jelenléte — nemes egyszerűséggel: maga a varázslat. Mostani — sokat ígérő — zenekara 2007 májusában alakult meg, az Amorf Ördögök szerzőiből és tagjaiból verbuválódva. Bemutatkozó, első lemezük a Fák, denevérek, piócák album (2007 októberében jelent meg, és aranylemez lett, egy kritika szerint ,,csupa szuperlatívusz meg miegymás") több száma — Hajolj bele a hajamba, Vámpír stb. — ,,sokakat őrületbe kergetett", következő albumukat, miként most is elhangzott, novemberre ígérik. Egy interjúban Péterfy Bori — családjában, felmenői között egyébként Áprily Lajos, Jékely Zoltán, Péterfy László neveit találjuk — azt mondja, zenei előadókként „talán Nick Cave vagy David Bowie az örök szerelem számomra", egy másikban pedig úgy fogalmaz: ,,Kicsit outsidernek (kívülállónak, szerk. megj.) érzem magam a zenei és a színházi világban. Az outsidert nem kell félreérteni. Úgy gondolom, nem vagyok zenész, sem énekes, mert nem ebben a közegben szocializálódtam, nem ebben nőttem fel. A színházi világból pedig azért lógok ki, mert egy szabad csapatban kezdtem játszani, és csak pár éve találkozgatok kőszínházi színészekkel." Tény, hogy a ,,sanzonos, gitáros popzenét" játszó zenekar óriásit alakított Tusványoson, szinte nehezen hihető — de szerencsére igaz —, hogy ebben a konzervatív térben ekkora sikert arathat egy új zenekar. Meg is jegyezték, az egész közönséget elvinnék a Sziget Fesztiválra. Ha viszont oda mégsem mennénk, tömegesen legalábbis, az teljesen biztos, hogy nagyon, de nagyon megérné elhívni még őket ide. Mert brutálisan jók.