A szervezők elképzelése szerint az MPP-n belüli, egymással immár bíróságon is konfrontálódó két tábor képviselői tisztázhatták volna nézetkülönbségeiket, kereshették volna a továbblépés módozatait. Sokan lettek volna kíváncsiak az egyre jobban eltörpülő, eljelentéktelenedő párt terveire, hisz a tusványosi szabadegyetem számos, különböző témakörű előadásán parázslott fel újra és újra a vita az erdélyi magyarság politikai jövőjéről, az összefogás pozitív, illetve negatív vetületeiről, az RMDSZ, Tőkés László és az MPP szerepéről.

A kevesebb mint másfél évvel ezelőtt hivatalossá vált párt rövid története viharoktól terhes. Az önkormányzati választásokon Székelyföldön elért sikerek után nem született meg az összefogás a parlamenti választásokra. Az RMDSZ Szász Jenőt okolta ezért, az MPP pedig az RMDSZ vezetőit, a valóságot minden bizonnyal csak a tárgyalások résztvevői ismerik, a közvéleményhez az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok jutottak el. Szélre sodródott az MPP, Szászék nem vállalták a megmérettetést, a függetlenek támogatása pedig teljes csődnek bizonyult. Ekkor kezdtek éledezni a párton belüli nézetkülönbségek, sokan az elnököt okolták önkényesen hozott döntéseiért. Kisebb-nagyobb csoportok kérték a kongresszus összehívását, elnökválasztások kiírását, és végül márciusban sor került az országos tanácsra, ám ennek nem sikerült feloldania az ellentéteket. Botrányba fulladt a Szász Jenőt újraválasztó kongresszus, többen megkérdőjelezték legitimitását, és miután nem sikerült párton belül érvényesíteniük igazukat, bíróságon támadták meg az OT határozatait. A per folyik, a bukaresti bíróságnak kell igazságot osztania, két halasztás után talán augusztus elején döntés születik. Az MPP kimaradt az EP-választásokra összecsiholódott magyar összefogásból, inkább háttérbe szorul, eljelentéktelenedik, nem hallatja hangját jelentős kérdésekben. Ilyen előzmények után érthető volt tehát a csütörtök délutáni vitát megelőző érdeklődés.

A közönség előtti nyílt párbeszéd elmaradt, de a jelen levő MPP-sek mégis egy asztalhoz ültek, hangsúlyozottan magánemberekként, egyszerű párttagként próbálták tisztázni az egyre élesedő véleménykülönbségeket. A heves, sokszor indulatoktól, vádaskodástól sem mentes vita azonban nem vezetett sehova. A sérelmek immár sokadszori számbavétele, az elnökséggel egyet nem értők RMDSZ-, szekusbérenc árulónak minősítése, no meg az, hogy senki nem tudott elfogadható megoldást javasolni a jelenlegi helyzetből való kilábalásra, igazolta, nagy baj van az MPP háza táján, és azt is, Szász Jenő elnök nem hajlandó szembesülni ezzel.

Sokan fűztek nagy reményeket a párt tavalyi bejegyzéséhez, ebben látták a valós demokrácia megteremtésének zálogát az erdélyi magyar politikában. Az MPP-nek azonban nem sikerült felnőnie a feladathoz. Egyre jobban sodródik a pálya szélére, s félő, mire ráébrednek (sosem jelent megoldást a szemét szőnyeg alá söprése), nemhogy labdába nem rúghatnak, de már a lelátókon sem jut hely számukra.