Az Apollo—11 Neil Armstrong parancsnokkal, Michael Collins és Edwin E. Aldrin űrhajóssal a fedélzetén sikeresen landolt a Holdon. És kezdetét vette az emberiség nagy kalandja, amelyről annyi író álmodott, hogy itt csak Jules Verne milliós példányszámokban megjelenő, Utazás a Holdra című sikerregényére emlékeztessünk… Bár a kérdőjelek már rögtön Armstrong Holdra lépése után megkezdődtek. Rendkívül furcsa jelenségek vették kezdetüket, a rádióbeszélgetések, amelyeknek ominózus részleteit alább közöljük (s amelyeket nem csak a titkolózó NASA rádiósai vettek, hanem több amatőr rádiós is), mindenkit megdöbbentettek. Nem kevésbé a hatodik amerikai holdra szállás után, 1973-ban megjelenő, szigorúan titkos NASA-jelentés bizonyos fényjelenségekre és a Holdon észlelt bizarr nyomokra vonatkozó és kiszivárogtatott adatai és fotói.

Ezek minden kétséget kizáróan idegenek jelenlétére utaltak a Holdon… Kétségtelen az is, hogy Armstrong látott valamit, amitől mélységesen megrendül és pánikba esett. Ezután több fotográfia valódiságát is megkérdőjelezték, sőt, több kutató — bizonyos fényképek elemzése alapján — azt állította, hogy a holdra szállásra nem is került sor. Nem történt meg, az amerikaiak holdbeli jelenlétét bizonyító fotók egyszerű trükkök… Aztán tudósok jöttek a cáfolatok cáfolatával (mindez megtalálható az interneten az Apollo-programmal kapcsolatos anyagokban), egy dolgot merünk remélni, jelesen azt, hogy Armstrong és Aldrin tényleg a Holdon járt negyven esztendeje, s azt is, hogy láttak valamit, olyan események tanúi voltak, amelyek egész későbbi életükre kihatottak… Alább közlünk két kivonatos dokumentumot, tisztelegve az űrhajósok és az emberi tudomány talán legnagyobb, fontosságában csak Gagarin űrbe szállásához fogható teljesítménye előtt. (Zárójelben: míg a NASA szisztematikusan eltitkolt tényeket, a szovjetek nem is beszéltek ezekről, de vannak tudósok, akik feltételezik, hogy már az amerikaiak előtt jártak a Holdon.)