Előzetes tudományos jelentése volt 1973-ban. Részletes információt tartalmazott azokról az érdekes nyomvonalakról, melyeket a holdfelszínen észleltek és fényképeztek le. Közülük 34-et, amelyek az Apollo—17 leszállási zónájába estek, gondosan megmértek és megvizsgáltak. A nyomvonalak hosszúsága 1 km és 2,5 km között mozgott. Szélességük 11,5 méterig terjedt, átlagban meghaladták az 5,5 métert.

A nyomvonalakat általában csoportokban fedezték fel: nyolc-tízet találtak egy csomóban valamelyik lejtőn, aztán egy újabb tucatot egy másik csoportban valahol egészen másutt. Azok a tárgyak (elsősorban holdbeli sziklák), amelyeknek a NASA hivatalnokai később ezeket a nyomokat tulajdonították, 25 százalékkal szélesebbek voltak, mint maguk a nyomvonalak. Teljességgel lehetetlen, hogy ezek a hatalmas kövek külső behatás nélkül gördüljenek le egy lejtőn. Az egyik ilyen, nappaliszoba-méretű szikla egy NASA-fotó tanúsága szerint szögletes formájú volt, nem látszott túl ,,hajlamosnak" a gördülésre. Végül is hogyan tudna egy ilyen hosszúkás tárgy csak úgy magától legurulni? A ,,gördülő" magyarázat nyomvonalak létezésére nemcsak túl kényelmes, de elég gyengének is bizonyul, ha egy kis logikát szegezünk ellene. A 34 sziklanyomot megvizsgálva, csak az esetek egynegyedében tudták megtalálni a ,,tettesnek" feltételezett sziklát. A többiek esetén vagy egyáltalán nem voltak sziklák a közelben, vagy éppen ellenkezőleg, oly sok hevert ott, hogy gyakorlatilag lehetetlen volt eldönteni, melyik is gurult le közülük. Még nagyobb rejtély az a fénykép, amelyen két igen hosszú csík látható a Hold porában. Az egyik 270 méter hosszú, a másik 350 méter. A fotón látható tárgyak, amelyek állítólag ezeket a nyomokat okozták, vakítóan lángolnak a napsütésben, és egyetlen részletet sem lehet belőlük kivenni. De határozottan nem úgy néznek ki, mintha sziklák lennének. A NASA-fotón levő kisebbik tárgyat, mely a hosszabb nyomért lenne felelős, feltehetően a kráterből hozták fel, mielőtt legurult volna a domboldalon. Az a fantasztikusan szimmetrikus formájú csapás azonban, amelyet az úgynevezett sziklák egyike hagyott hátra, egyértelműen másra utal, mint hatalmas, 22 méter széles kődarabokra. Leonard könyvében azt állítja, hogy ezeket a nyomvonalakat valószínűleg valamiféle primitív holdbeli járművek hagyták hátra. Ha valaki tanulmányozni kezdi az Apollo—17 fotóit ezekről a nyomvonalakról, azonnal világossá válik számára, hogy egyfajta kerekes járműtől és nem óriási, súlyos szikláktól származnak. A NASA magyarázata nemcsak nevetséges volt, de jól tükrözte azoknak a hivatalnokoknak az elavult mentalitását, akik ezt az erőltetett érvelést kiötlötték.

Fordította: Pintér Károly