A népi táncról van szó, mindegy, hogy milyen nációé. Egy nagyobbacska, serdülő kislányt vagy fiút nem lehet színpadra parancsolni, táncra tanítani és táncoltatni. A mozgást, a vonzódást és szeretet a kicsinyeknél kell kezdeni, ők a legfogékonyabbak erre.
Rápolti István, a sepsiszentgyörgyi városi művelődési ház oktatómestere idestova három évtizede végzi ezt a nemes munkát. Ő maga is tizenhat évig ropta a táncot az egykori Vadrózsa együttesben. Mint mondta, ebben a munkában nincs szünet, nincs vakáció, a folytonosság és a gyakorlás felette szükséges. Milyen jó, ha a nyári vakáció idején is akad gyerekekből-fiatalokból álló tánccsoport, mely meg tudja örvendeztetni a lelkeket, mondjuk, egy falunap alkalmával.
— Székely és román táncokra oktatom az egy-négy osztályos gyerekeket, mintegy százhatvanat, a megyeközpont három iskolájában: az Állomás negyedi Ady Endre, a Nicolae Colan és a Csíki negyedi Gödri Ferenc Általános Iskolában. Az én örömem kettős. Először: örvendek annak, hogy a gyerekek szülei megértették, és ráéreztek, kell az ilyenfajta művelt mozgás, ez a szép tevékenység a gyereknek, hogy ez finomítja mozgását, közel hozza ahhoz, amit védeni-óvni kell, a népi kultúrához, a hagyományhoz, a muzsikához és nem utolsósorban az énekléshez. Ha majd felnő, másképpen viszonyul népi hagyományaink további ápolásához. Másodszor: örvendek, hogy ezeknek az iskoláknak a vezetői is hasonló módon gondolkoznak, és a választható órák egy részét a táncművészet elsajátítására szánják. Az internet világa, a globalizáció más irányba tereli a fiatalság érdeklődését. Minekünk azokkal, akik vonzalmat éreznek a népi kultúra iránt, kötelességünk foglalkozni. Nekem is öröm, ha át tudom adni ebbéli tudásomat, érzem, hogy ragaszkodnak hozzám a tanítványaim, és szeretnek. Kis csoportjaimmal több alkalommal fel is léptünk a színpadra, gyermeknapi műsorokban, a Szent György-napokon, iskolai ünnepélyeken.
Rápolti István a városi művelődési ház mellett működő Fenyőcske együttes oktatója. De mert a fiatalok lassan szétszélednek, az utánpótlásról gondoskodni kell. Ez egy úgymond középcsoport tanítása révén valósul meg. Ők a Fenyőcske tartalékai. A kicsinyekből pedig verbuválni lehet majd táncra hajlamos tehetségeseket a középcsoport számára. Előszeretettel hívja meg a szerényebb családból származó fiatalokat, mert úgy vette észre, hogy ezekben a gyerekekben több az ambíció, mint azokban, akik a hét minden napján, talán éppen szülői parancsra, sokféle más tevékenységben vesznek részt, ami kitölti szabad idejüket.
