A gyermekláncfű talán az egyetlen növény, amelyet mindenki ismer. Gyom- és gyógynövény, de helyenként salátaként is fogyasztják. Elnevezése is számtalan: békasaláta, buborékfű, gyermeklánc, pitypang, láncfű, kikirics, sárgavirág, tyúkvirág, cikória stb. Mindegyik elnevezésnek egy-egy kis története van. A pitypang név hangutánzó szó. Az üreges tőkocsány leszakításkor ad ilyen hangot. A gyermekláncfű név pedig a gyermekek által a virág szárából készített láncra utal.
A növény gyöktörzse (rizómája) néhány centiméter hosszúságú, amely húsos főgyökérben folytatódik, és belőle számos oldalgyökér ered. Az idősebb növények esetében a gyöktörzs többfejű, aminek az a magyarázata, hogy az új leveles hajtások az oldalrügyekből fejlődnek ki. A gyöktörzset szétdarabolva új növények fejlődnek ki belőle, mert nagyszámú rügy van rajtuk. A gyermekláncfű föld feletti része vegetatív állapotban jól fejlett, úgynevezett levélrózsás, tagolt és csipkézett szélű levelekkel.
A növény reproduktív életszakaszában kiemelkedik a tőkocsány, amelynek végén találjuk a fészekvirágzatot. A levélrózsa állandóan fejlődik, télen sincs teljesen nyugalomban. A levelek alakja, tagoltsága és a levélrózsa alakulása a környezeti hatásoktól függ. Száraz, kopár helyen például a levélrózsa a talajhoz simul, és a levéllemez erősen tagolt. Magas fű vagy kultúrnövények között a levélrózsa laza, a levelek felemelkedőek és gyengén tagoltak. A tőkocsány csöves, amit a szállítónyalábok szilárdítanak. A szállítónyalábok tejedényeket tartalmaznak.
A virágzat fészekvirágzat, a termés pedig bóbitás kaszattermés, amit a szél hordoz szét. Ugyanakkor a pitypangnak megvan az a képessége is, hogy a szétvágott gyökérdarabokból új növények fejlődnek ki. Ezért okoz nagy gondot az agrotechnikai védekezés, ugyanis a talajmunkákkal széthurcolt gyökérdarabok tovább szaporodhatnak. Ugyanakkor próbálják acatoló szerszámmal is a talaj szintje alatt kivágni, így egy időre eltűnik, de a talajban maradt gyökéren levő rügyekből ismét új tőlevélrózsa alakul ki.
A pitypangfajok szaporodása termései útján történik, a termés érésekor a szél a pehelygömb alakú termékcsoport bóbitás terméseit ejtőernyő módjára mindenhova elhurcolja. Ha a termés nedves talajra jut, kicsírázik. Egy növény 3000 termést is hozhat, melyek viszonylag nagy százalékban ki is csíráznak.
A pitypang kétszikű, zárvatermő növény, és rendkívül formagazdag, számos fajjal. A leggyakoribb nálunk a pongyola pitypang vagy gyermekláncfű (Taraxacum officinale), de ennek is legalább 200 változata ismert. Megtalálható mindenféle füves és parlagos helyen, réteken, kaszálókon, nedves legelőkön, kertekben. A szántóföldeken csak szálanként fordul elő, tehát szántóföldi térfoglalása gyakorlatilag jelentéktelen. Azonban teljesen más a helyzet a vetett kultúráknál, főleg az évelő pillangósoknál (lucerna, vöröshere, szarvaskerep), ahol ideális termőhelyet talál, együtt él az egyéb gyöktörzses kultúrnövényekkel. Kaszálással legfeljebb csak a tőkocsányt vágjuk le, míg a tőlevélrózsa zavartalanul gyarapíthatja tápanyagkészletét, és fejlődik. Ugyanez történik a mesterséges gyepekben vagy kaszálókon is. Egy idő után itt annyira elszaporodhatnak, hogy a vetett állományt hatalmas méretű leveleikkel teljesen kiszorítják, és ezek eltűnnek a gyepszőnyegből. Gyakran látni olyan területeket, ahol a pillangós kultúrnövény vagy a gyep helyén a pitypang virágzásakor összefüggő sárga mező virít. Itt a talaj is annyira feltelik magvaival, hogy vetésforgóval is csak többéves gyomirtással gyéríthető. A takarmányba került pitypang az érzékeny állatoknál bőrallergiát okozhat.
(folytatjuk)
