A magvak a növények szaporodását szolgálják. Három fő alkotórészük van: a csíra, a tartalék táplálóanyag és a maghéj. Egyes növényfajok magvain ezenkívül pelyvalevél is található. A magvak általános jellemzője a jó emészthetőség (ez meghaladja a 80 százalékot) és az alacsony nyersrosttartalom.
Legnagyobb mennyiségben keményítő található bennük. Nyersfehérje-tartalmuk 6—13 százalék között változik, tehát ebből a szempontból csak közepes értékűek, a nyers zsír 2—5 százalékot tesz ki. A gabonamagvakban sok foszfor található, a csíra pedig gazdag E-vitaminban.
A kukorica talán a legnagyobb mennyiségben etetett abraktakarmány. Takarmányozási értékét magas energiatartalma adja. Ez annak köszönhető, hogy 60 százalék körüli keményítőt és közel 4 százalék nyers zsírt tartalmaz. A fehérjetartalom csak 7—9 százalék hibridtől függően, és a lényeges aminosavak (lizin, triptofán) kis mennyiségben találhatók meg benne. A kukoricában lepő festékanyagok (pl. a zeaxantin) sárga színt adnak a szárnyasok bőrének, és színezik a tojássárgáját is.
A kukorica a kész tápok egyik fő alkotója, legtöbbször a legnagyobb részarányt adja. A nagy energiatartalom miatt ezt az arányt néha csökkenteni kell. Célszerű pl. mérsékelni a 60—70 kg-os hízósertések takarmányozásában a túlságos elzsírosodás megelőzése érdekében. Ugyancsak ebből a célból a vegyes hasznosítású tyúkfajták jércéinél is mérsékelni kell az arányt. A tehenek esetében a túl nagy kukoricaadag lágyítja a tejzsírt és ezáltal a vajat. A lovak abrakadagjában is csökkenteni kell az adagot, ha azok túl jó kondícióban vannak.
A kukoricafajta kiválasztásánál vigyázni kell, hogy korán érő fajtát válasszunk, ezek jobb vízleadásúak, és megelőzhetjük a mérgező toxinokat termelő penészgombák (fuzarium-, aspergillus-, penicilliumfajok) támadását. A fuzarium a nagy nedvességtartalom miatt már a szántóföldön szennyezi a kukoricát és általában a gabonafajtákat. Az utóbbi két gombafaj viszont a raktározás idején termel toxinokat.
A búzát elsősorban emberi fogyasztásra termesztették. Mára már elterjedtek a takarmányozás céljára nemesített fajták is. Ezek az étkezési búzánál alacsonyabb sikértartalmúak. Fehérjetartalmuk a legmagasabb a gabonamagvak közül (a szárazanyag 14—15 százaléka), de az alacsony, lényeges aminosav-tartalom miatt csak közepes fehérjeértékűeknek tekinthetőek. Gazdasági állataink a búzát szívesen fogyasztják. A tyúkok szemestakarmányként valamennyi gabonamag közül a búzát csipegetik legszívesebben. Amikor a hízósertések abrakjában a kukorica nagy részét búzával helyettesítjük, a vágott áru minősége jobb, mert csökken a zsírtartalom, a szalonna pedig fehérebb és keményebb. A búza keményítője hajlamos a csirizesedésre, ezért ne daráljuk lisztfinomságúra.
Az árpát pelyvalevelek borítják, ezért a nyersrosttartalma is nagyobb, mint a többi gabonáé. Takarmányozás céljára mind az őszi, mind a tavaszi árpát használjuk. Fehérjetartalma a kukorica és a búza között helyezkedik el. Gazdasági állataink szívesen fogyasztják. A háziszárnyasok a többi állatfajhoz képest gyengébben emésztik meg az árpa szerves anyagait. Ez azzal magyarázható, hogy olyan cukrot tartalmaz (beta-glükán), mely nagy vízmegkötő és duzzadóképességénél fogva megnöveli a béltartalom viszkozitását, és ezzel akadályozza a többi táplálóanyag felszívódását. A glükánra elsősorban a fiatal állatok, csibék a legérzékenyebbek. A sertésekkel etetve csökkenti a fehér hús mennyiségét, vékonyabbá, keményebbé és világosabbá teszi a szalonnát. Teheneknél keményíti a vajat. Munkalovaknál a zab helyett használhatjuk, szívesen fogyasztják.
A zabot ugyancsak pelyvalevelek borítják, ezért nyersrosttartalma is magasabb, 10—12 százalék körüli. Ez ugyanakkor csökkenti az emészthetőségét. A fehérjetartalom 10—11 százalék, a zsírtartalom eléri a 4—5 százalékot. Jó eredménnyel etethető az emésztőszervi megbetegedésben szenvedő állatokkal. Nagyon kedvezően hat a tápanyagforgalomra, ezért lovakkal és tenyészhímekkel etetjük leginkább. De minden faj szívesen fogyasztja. A nagy rosttartalom miatt a szárnyasok takarmányozásában csak mértékkel használjuk.
Rozsot csak kisebb mennyiségben használunk a takarmányozásban. Értéke kisebb, mint a többi gabonáé, mert az árpához hasonlóan olyan cukrokat (főleg pentozánokat) tartalmaz, amelyek gátolják a többi táplálóanyag felszívódását. Eredményesen használható a sertéshizlalásban, javítja a szalonna minőségét. Arra kell ügyelni, hogy részaránya ne haladja meg a 30 százalékot, ellenkező esetben kesernyés íze miatt csökkenhet az abrakfogyasztás. Kedvezően hat az ivari életre, ajánlatos a tenyészhímek abrakadagjában. A rozs keményítője hajlamos a csirizesedésre, ezért nem kell túl finomra őrölni.
A tritikále, mint köztudott, a búza és a rozs keresztezésének eredménye. A gyenge, savasabb talajokon helyettesítheti a búzát. Takarmányozási értéke tíz százalékkal alacsonyabb, mint a többi gabonafajé. A takarmányozásban a rozshoz hasonlóan használható.
