A Törődj magaddal! jelmondat az emberek egy kisebb hányadánál más értelmezést nyer. Ők azok, akik odafigyelnek arra, hogy mivel és hogyan táplálkoznak, hogyan nevelik a gyerekeiket, és hogyan óvhatják meg őket a mai világ káros hatásaitól.
Ez a felvállalás nem egyszerű feladat, mivel senki sem mentes a környezet hatásaitól sem fizikai, sem erkölcsi értelemben. Ha a gyerekek megértik a szülők céljait, akkor ugyanúgy gondolkodnak, mint ők, és bár egy szűkebb közösségben, de jól érzik magukat. Ha nagyobb bennük a sóvárgás a külső csillogás iránt, akkor idővel kettős életformát alakítanak ki. Az egyik közösségben az egyik mintát követik, a másikban a másikat, és közben őrlődnek a kettő között.
Ez a közösség a törődést nem a forma, hanem a tartalom szerint értelmezi leginkább. Az állásfoglalás, a közösségi értékek védelme, a hagyományápolás része mindennapjaiknak. Ez társul a segítőkészséggel, az önzetlenséggel.
Ha meg tudnak maradni a maguk eredeti életfelfogása mellett, akkor tartalmas, gazdag az életük, és nem viselik meg őket olyan nagyon a veszteségek. A segítségnyújtás kölcsönös, az adok a kapokkal társul, a döntések nem anyagilag, hanem erkölcsileg motiváltak.
Minden pozitív jelleg dacára ennek a szemléletnek is vannak buktatói. Valaki lehet annyira önzetlen, hogy lemond mindenről, feloldódik a mások akaratában. A túlzott segítőkészség kiszolgáltatottá teszi a segítőt, sokan igyekeznek kihasználni jóhiszeműségét, és akár élősködni is rajta. Egy adott ponton eljut odáig, hogy csak ad, anélkül, hogy kapna. Ez az állapot tartóssá válva lemerülést, kifáradást eredményez.
Ilyen állapot előfordulhat a családon belül is, ha valamelyik családtag túl sokat törődik a többivel, túl sokat segít, túl sokat vállal át a többiektől. Fennáll annak is a veszélye — akár családról, akár közösségről legyen szó —, hogy a többiek önállótlanná válnak, örökös óvásra, gyámolításra szorulnak.
Az önzés teljes kizárása szélsőséges esetben elvezethet az önmagával való törődés fordítottjához. Ennek egyik formája az aszketizmus, a teljes lemondás az élet örömeiről, minden személyes dolog személytelenné válása.
Általában a testtől megvont törődést egy ideig pótolja a lélekkel való törődés, de a folyamat végül a testi-lelki leépüléshez vezet.
A túlzásba vitt önzetlenség és a befogadó közösség keresése veszélyes utakra is vezethet, amikor valaki valamely szekta tagjává válik, megválva családjától, vagyonától, s egy látszólag önzetlen vezérnek, közösségnek szenteli életét.
