Pont most, amikor a bukaresti Sabyc Klinika működési engedélyt kapott, akkor találták törvénytelennek működését. Pedig ez csak kimondottan emberbaráti tevékenységet folytatott. Romániai nőket szervezett be abból a célból, hogy petesejtjeiket eladják. A hölgyek úgy tudták, hogy kutatási célokra használják azokat.
Az orvosok viszont főleg pénz után kutattak. A petesejteket megtermékenyítették, és olyan nőkbe ültették, akiknek másképp nem lett volna gyerekük. A petesejtet pénzért adó személy nem is tudta, hogy magzatát más hordja ki és neveli fel. A dolog nálunk törvénytelen, de érdemes lenne törvényesíteni. Olyan tevékenységet állítottak le, amelyiknek nagy jövője lehet. A sejteladók nyolcszáz és ezer lej közötti összeget kaptak. Amerikában ezért akár tízezer dollárt is kaphat a donor. A petefészek-stimulálás veszélyeire, amit a donoroknál alkalmaztak, fel sem hívták a figyelmet. Ez amolyan foglalkozási rizikó.
Egy ilyen tevékenységet nem korlátozni, hanem államilag támogatni kellene. Mert ez csak a kezdet. Gondoljunk csak bele, a kutatás hová vezethet. Például lehet olyan férj, aki csupán érdekből vett el egy madárijesztő kinézetű hölgyet. No de miért büntetnék az utódokat azzal, hogy a gyerek szintén madárijesztőcske formájú legyen? Ha kerül egy szépecske, csinos petesejtdonor, amit az apuka ondójával megtermékenyítenek, akkor az utód nem vallana szégyent. És a kedves feleség, aki a pénzéért ment egy rozzant férfihez, az sem óhajthatja, hogy utódja az apuka külsőjét örökölje. Ezért aztán fordulhat egy ellenőrzött spermadonorhoz, aki garantáltan macsós. A petesejtet adó hölgyeket, akár a spermadonorokat, ellenőrzik. Ezeknek fiataloknak egészségeseknek kell lenniük.
Ebben a tudományban lenne még keresnivalónk. Mert sok az érdeklődő. Bukarestben létrehoznának egy petesejtbankot és egy spermabankot is. Onnan aztán lehetne választani. A minőséget meg kell fizetni. Vizsgálnák a donorok intelligenciaszintjét is. Nyilvántartanák a hajuk, szemük színét, fizikai felépítésüket. A kedves vevő azt venne, amit akar. Ha szőke, kék szeműt akar, akkor azt, ha fekete göndör hajút, akkor azt. Ha mégsem olyan születne, amilyent választottak a szülők, arra is lenne magyarázat. Mert előfordul, hogy két fehérnek fekete gyereke születik.
Az idő múlásával aztán tovább lehetne tökéletesíteni a dolgot. Egy világbizottságot lehetne alakítani, amelyik eldöntené, hogy kinek lehet saját gyereke és kinek nem. Nehogy véletlenül átlagkinézetű, átlagintelligenciájú gyerekek szülessenek. Hát nem ki van már tenyésztve a húsmarha és a tejelő tehén is? Az embermarhát miért nem lehetne kitenyészteni? A hibás egyedeknek, akik nem élsportoló kinézetűek, illetve nem elég intelligensek, meg lehetne tiltani a szaporodást. Milyen jó is lenne! Csupa atlétatermetű, filmszínész szépségű, szuperintelligens ember és sexszimbólum alakú, szépségű hölgy futkosna a világban. Aztán sok olyan üzletasszony van, akiknek nincs idejük a szexre, vagy hölgyek, akiknek kényelmetlen a terhesség, esetleg félnek a szüléstől. Ezek odaadnák petesejtjüket egy ilyen klinikának, ahol lombikban megtermékenyítenék az áhított férfi spermájával. Ezt beültetnék a vállalkozó szellemű béranyukákba, akik kihordanák és megszülnék. A gyerek náluk maradna, amíg szopna. És ez alatt is menne a béranyák fizetése és szolgálati ideje.
A kényelmes nők fizetnék a teherkihordást, a bizniszhölgyek meg végezhetnék a dolgukat. Majd a gyerek a valódi anyukához kerülne, miután már pelenkázni sem kell. Európa, sőt, a világ gyerekutánpótlását is biztosítani tudnánk. A népesség csökkenését államilag lehetne megoldani olyan országokban, ahol ― mint nálunk ― demográfiai hullámvölgy van. A sok munkanélküli nőt lehetne államilag alkalmazni ilyen célból. Nekik egyéb dolguk sem lenne, mint kihordani a terhet, szülni és egy kicsit szoptatni. Ezért, mint rendes alkalmazottak, rendes fizetést kapnának. A szülésért külön prémium járna. Ha a beültetés nem jönne össze, akkor a potenciális béranyukák elmennének munkanélküli segélyre. Klimax esetén meg nyugdíjaznák őket. Előttünk a jövő!
