Dr. Kubassek János (jobbról), akinek nincs messze Csomakőrös a Malájföldtől
Jakabos Ödön emléke
Érd. Kisváros Budapest peremén. Szerencsénk van. A Magyar Földrajzi Múzeum őre jelenti: igen, Kubassek igazgató itt van, nemrég tért haza malájföldi útjáról. Dr. Kubassek Jánossal, a földrajzi íróval és kutatóval legutóbb Csomakőrösön ölelkeztünk. Ő most az igazgató, az elhunyt alapító Balázs Dénes helyébe lépett. A nagy öreggel, aki egyébként kászoni származású volt, Háromszéken találkoztunk utoljára. Érden már csak bronzszobrát láthattuk.
Órákat lehetne tölteni itt a Wipffen-kúria termeiben a nagy földrajzi utazók Vámbéri Ármin, Széchenyi Zsigmond vagy éppen Almássy László társaságában. Ám mi Jakabos Ödönt kerestük, földinket, ki a dardzsilingi sírra zacskónyi földet vitt annak idején a csomakőrösi diófák alól, s akinek Kézdivásárhely, melyet városának mondott, még nem állított emléket. Ott nyugszik a város református temetőjében. Egyébként Nyujtódon született, s nevét az őróla elnevezett iskola emléktáblája örökíti meg. Igen, ott Érden őrzik emlékét, a pár cipőt is, melyet agyonkeresett a politikai rendőrség Kőrösön. Könyvének (Indiai útinapló) második kiadása ott lehet sok-sok háromszékinek a polcán, és úgy érezzük, a harmadik kiadás is időszerű lenne.
Jakabos Zoltán
Fia, Jakabos Zoltán Tatabányán él. ,,Igen, jó volna — mondta — egy harmadik kiadás is apám könyvéből. Ígéretet többet kaptam, pénzt a kiadásra senki nem adott! Azt azonban nehéz lenne megmondani, hogy lenne-e most ebben a pénz nélküli világban ennek a könyvnek piaca?"
Együtt ebédeltünk Kubassekkel Érden, dedikálta legújabb könyvét. Címe: A Kárpát-medence természeti értékei.
A kő sem örök
Kamenitzky Etelka iparisklolai tanárként Sepsiszentgyörgyön
Kulcs. Önálló, kis rendezett község Dunaújváros mellett a folyó jobb oldali magas löszpartján. A Dunaújvárosból ide települtek révén duzzadt fel lakóinak száma, ember legyen, ki egykönnyen tősgyökeres kulcsi lakosra tud akadni. Másodszor segített meg a Fennvaló, hogy Kulcs temetőjébe eljuthassak. Egy síremléket kerestünk, melyet senki nem gondoz, hamarosan az enyészeté lehet. Kamenitzky Etelka, írói nevén Ádám Éva sírját, aki miután a Kádár-rendszer kivette kezéből a tollat, itt pihent meg, Dunára néző lakásának teraszán 1958-ban bekövetkezett haláláig. Jobb szerette volna bizonyára az Olt vizét nézni Köpec alatt, ahol bölcsőjét ringatták. Bűne annyi volt, hogy a Hargitaváralja folyóiratban tudósította az anyaországi olvasót az interbellumi Romániában élő magyar kisebbség sorsáról. Hadi riporterként írta meg az 1916-os román betörés háromszéki és erdővidéki rémségeit A hadak útján — Az Olt partjától a Piávéig című riportkönyvében. Sírját benőtte a cserje a kulcsi temetőben, s mert Kaczander Karcsi barátom házon kívüli volt, a Kamenitzky-lakásra már nem ismertünk rá, bizonyára felújította azóta új tulajdonosa. Szülőháza azonban még áll Köpecen. ,,Ne aggódj, bátyám — biztatott Demeter László, aki a megyei tanács művelődési bizottságának elnöke —, emléktáblával fogjuk megjelölni!"
Nos, könyvét nem lehetne újra kiadni?
Találkozás Pittinóval
Pittino István (jobbról)
Dombóvár. Az emlékek halványodnak, s csak az marad meg, ami az idő szitáján fennakad. Ilyen a dunántúli Dombóvár-, Gunaras-fürdő is, ahová naplemente idején érkeztünk. A művelődési házban ismét ismerősök fogadtak, Zsigmond Józsi pécsi vendégei: Vértesné Marika, Hopp Éva és István, Pallos Ágnes, Ulrich Évi és a félig-meddig rokon Oláh Brigitta, akit minduntalan Nagyajtára hív a honvágy a németföldi Billefeldről. A Trianon Társaság dombóvári tagozatának elnöke, Rápolti Csilla fogad, s miután a bemutatón túl vagyunk, jön az igazi nagy meglepetés: találkozás Pittino Anselmo dédunokájával, Pittino Istvánnal. A talián képű, enyhén őszülő barna fiatalember magyar nyelv és zeneszakos tanár, aki akármelyik olasz neorealista film férfiszerepét is eljátszhatná még, annak az olasz eredetű ojtozi kőfaragó mesternek a leszármazottja, aki nem egy felső-háromszéki millenniumi emléknek — többek között az ozsdolainak — a megalkotója, a berecki Sissi-emlékmű megépítője, az ojtozi műút átereszeinek kőmíves mestere, s a jelenlegi új ojtozi szálló és vendégfogadó névadója. S, hogy bemutatkozása hiteles is legyen, színes fényképfelvételt nyújt át. Tamás Sándor megyefőnök, Dimény Zoltán berecki polgármester, újságíró kollégám, Sylvester Lajos, a berecki Rózsa Jóska és Tímár András társaságában látjuk poharazgatás közben 2008 augusztusában! Ujjongtunk magunkban: Dombóváron is itthon vagyunk! Nagy a világ, s esnek csodák, arra azonban ki számíthatott, hogy az Ojtozi Kőfaragó dédunokájára éppen Dombóváron bukkan rá a halandó háromszéki?
Dombóvár elkápráztat
És nyomban rá, jött a másik dombóvári meglepetés: Nagy Róbert üzemmérnök, az Országos Magyar Eszperantó Szövetség helyi fiókjának elnöke a nagy nyelvész és egyetemi tanárról, az eszperantó egyik úttörőjéről, Szentkatolnai Bálint Gáborról (1844—1913) nyújt át egy színes kitűzőt, és elmondja, hogy soha nem járt Szentkatolnán, azt is csak sejti, hogy hol lehet, de mert ebben az esztendőben a tudós születésének kerek, 165. évfordulója van, emléktáblát szeretnének elhelyezni a tudós szülőfalujában. Besegítettünk az emléktábla román nyelvű szövegének megfogalmazásába, elérhetőséget nyújtottunk, hogy kapcsolatot teremtsen a szentkatolnai Bálint Gábor Egyesülettel, amelynek Szőcs Ervin igazgató-tanár az elnöke, a Kézdivásárhelyen lakó dr. Borcsa János irodalomtörténésszel, a tudós életművének egyik legjobb ismerőjével. Nos, azóta már sok víz lefolyt a Feketeügyön, Szentkatolnán felavatták a tudós mellszobrát a nevét viselő általános iskola udvarán. A mellszobor megalkotója dombóvári, Varga Gábor szobrászművész. Nagy Róberték is elkészültek az emléktáblával, háromnyelvű szövege lesz (román, eszperantó és magyar), s bizonyára, az ősszel eljönnek Szentka-tolnára. A katolnai egyesület felajánlotta, hogy helyet biztosít a táblának az iskola épületének homlokfalán. Róbertéket várják Szentkatolnára augusztus 22-én a nagyszabású Bálint Gábor-ünnepségre, amikor a helyi önkormányzat — Tusa Levente polgármester szorgoskodása révén — felállítja a sepsiszentgyörgyi képzőművész, Petrovits István Bálint Gáborról készült egész alakos bronzszobrát a település központjában.
Rápolti Csilla
Rápolti Csilla a város kiváló idegenvezetője. A Turul-szobor ötlete neki köszönhető. Ővele jutottunk el a Szigeterdőbe. Felejthetetlen élmény volt a Kossuth-szoborcsoport szétszórt alakjaival való ,,ismerkedés." A szabadságharc bukását akarta éreztetni az alakok beállításával a pécsi születésű művész, Horvay János (1878—1944). Az első magyar felelős kormány szoborcsoportját, mely 1927-től a budapesti parlament előtt állott, 1952-ben a Rákosi-éra lebontatta, száműzte. Dombóvár helyet adott a műalkotásoknak, s most azon munkálkodnak, hogy új elhelyezést alakítsanak ki számukra, és restauráltatják a fehér márványból készült szoboralakokat.
Kiss Gyula bátyánk lakásában ért az este. Aranka asszony vacsorája közben Gyula bátyánk meglepetést szerzett. Felhangzott Robert Stolz — Mihály István ismerős szerzeménye, a Sárbogárd, Dombóvár. Énekelte Solti Károly. Gunaras-gyógyfürdőn ,,olyan csend volt, hogy meg lehetett volna kapálni." Bagoly András mérnök barátunk hétvégi házában a legjobb bor került az asztalra. Békák koncertje volt altatódalunk...
