Nagy a nyüzsgés Kőröspatak határában. Az egykori bánya irodáinak szomszédságában régi időket idéző katonák, milicisták fogadnak, zászlók, kommunista feliratok és határőrsorompó. Ma már szinte elfeledett gépkocsik várakoznak, egy ócska Škoda, odébb egy ARO, no meg az őrző-védők, akik rögtön igyekeznek arrébb terelni a szájtátót: Filmezés folyik, kérem, ne zavarjanak, itt nem lehet megállni. Új magyar film forgatását kezdték meg az elmúlt hét elején megyénkben, Elek Judit, a neves magyarországi filmrendező alkotása, a Visszatérés jelentős része háromszéki helyszíneken készül. Néhány nap svédországi filmezés után itt, Kőröspatakon elsőként a román—magyar országhatáron zajló jeleneteket rögzítették filmszalagra.
Szerdán, az utolsó kőröspataki filmezési napon érkeztünk a helyszínre, másnap már költöztek, a következő jeleneteket Katrosában veszik fel, a tervek szerint csütörtök az áthurcolkodás, berendezkedés, péntek már az újabb forgatás napja.
Éppen megbeszélés folyik, a rendező, operatőr, főszereplők, producerek egyeztetnek a következő jelenetről, nem illik zavarni őket, így inkább a lakókocsik, díszletek, jelmezek között próbálunk bepillantást nyerni a filmezés hátországába. Alig akad, akivel két percnél hosszabb ideig beszélhetünk, sok a dolog, megoldásra váró probléma, jönnek, mennek, szerveznek, intézkednek, mindennek óramű pontossággal kell működnie, hanem kitör az égiháború — mondják. Alig néhány napja érkeztek, de már akad néhány sztori, kaland.
A forgatás egy röpke szünetében sikerül a rendezővel is pár mondatot váltanunk. Elsősorban a székelyföldi helyszínválasztásról kérdezzük. ,,Tulajdonképpen sokat jártam ezen a vidéken, elég jól ismerem, elég otthonos számomra, nemcsak a sok barátom miatt, hanem mert többször forgattam Erdélyben, igaz, nem Székelyföldön, hanem legtöbbet Máramarosban, de tanítottam Marosvásárhelyen, a színiakadémián. A legfontosabb ok mégis az volt, hogy a kilencvenes évek elején előkészítettem egy filmet, hat és fél évig dolgoztam rajta, de végül nem valósult meg. Annak a története is itt játszódik, és 1991-ben megismerkedtem Damokos Csabával (ő a Visszatérés látványtervezője), aki akkor nagyon sok mindent megmutatott nekem. Lassan már a fákat, sziklákat is egyenként ismerem. Ezek a helyszínek most kerültek végre arra a sorsra, hogy fel is tudjuk venni őket. Bár nagyon különbözik a két történet, sok mindent mentettem át abból a meg nem valósult filmből, motívumokat, helyszíneket. Úgy érzem, itthon vagyok" — meséli Elek Judit, aki dióhéjban ismerteti a film történetét is: ,,A Visszatérés egy nőről szól, aki visszatér szülőföldjére. Gyermekkorában Székelyföldön élte túl a holokausztot, majd a munkaszolgálatból megmenekült édesapja vitte el. Egy zsidó asszonyról van szó, egy zsidó kisgyerekről és az ő gyerekkori pajtásáról, szerelméről, aki nem hagyta el ezt a földet, itt éli le az életét, és itt van akkor, amikor ez az asszony Svédországból, egész pontosan Kanadából, ahol él, megérkezik a családjával. Két párhuzamos történet fut egymás mellet, a férfié, aki erdész — ez az úgynevezett jelenkori története a filmnek, amely 1981-ben, a Ceauşescu Romániájában, a Ceauşescu-diktatúrában játszódik — és vannak visszaemlékezések, amelyekben ez az asszony, aki visszatér ide, felidézi a gyerekkori emlékeit, a szépeket és a borzalmasakat is. Ő tulajdonképpen gyökereit keresi, saját magát próbálja megtalálni, azt, hogy ki is ő, és honnan jött, mit jelent mindez számára a múltbeli és jövőbeli életében".
,,Nagyon sokféle dologról szól a film, szerelemről, féltékenységről, halálról, öngyilkosságról, üldözésről, üldöztetésről és arról is, hogy a kétfajta diktatúra, a kétfajta terror, amelyben az emberek itt, ezen a vidéken éltek, mennyiben rokon. Arról is szól, amiről eddig keveset szólt bármilyen történet, akár itt, akár odahaza, nálunk, Magyarországon, hogy ez bizony Magyarország volt akkor, amikor a holokauszt történt Székelyföldön, hogy ezt magyar csendőrök, magyar katonák hajtották végre. Egy olyan vidéken, ahol békességben éltek sok-sok évszázadon keresztül az emberek, sikerült egymás ellen uszítani őket, és hogy ez is rokon a Ceauşescu-diktatúrával, ahol szintén a különböző etnikumú embercsoportokat próbálták egymás ellen kijátszani, egymás ellen hergelni. A film egyik üzenete az, hogy ne történjék ez meg még egyszer" — sorolja a rendező.
Elek Juditban 17 évvel ezelőtt fogant meg a Visszatérés filmötlete, ám csak most, 2009-ben sikerült nekifognia a forgatásnak. ,,Hosszú idő kellett, amíg ez a film kihordódott, amíg sikerült megteremteni a körülményeket, hogy megvalósuljon, és azalatt nagyon sokat változott. Vannak történetek, amelyek nem változnak alapjaikban, lényegét tekintve, azt hiszem, ez sem, csak gazdagodott, sokszálúbb lett, és komplexebb. Az ember nem tudom, okosodik-e, de tapasztalatot gyűjt az élete során, így bizonyos dolgok ötvöződnek, megérnek az idő teltével" — mondja.
A Visszatérés magyar—román koprodukcióként készül, az Európai Tanács filmalapja, az Eurimages támogatásával. Nem nagyon nagy költségvetésű produkció, de történelmi filmről lévén szó, nem is olcsó, a becslések szerint kicsivel több mint 1,7 millió euróba kerül. A forgatás Erdélyben szeptember végéig tart, és nyolcvan százaléka Háromszéken zajlik. Kőröspatakon és Katrosán kívül Zalánban, Kézdivásárhelyen és környékén, Csernátonban, Kovásznán, majd Balánbányán, Gyergyószentmiklóson, Fogaras mellett, az Olt mentén és Szilágyságban — ismerteti a terveket Kovács István, a romániai gyártásvezető. Statisztákat toboroznak, többnyire a helyszínen, egyelőre Kovásznán van fennakadás, nehezen találnak megfelelő személyeket. Nagyon sok sepsiszentgyörgyi színész szerepel a produkcióban, kisebb-nagyobb szerepet kapott Molnár Gizella, Váta Loránd, Péter Hilda, Mátray László, Veress László, Darvas László, Gajzágó Zsuzsa, Albu Annamária. A főszerepet Kathleen Gati magyar származású kanadai—amerikai színésznő játssza, kislánykori énjét Magyarországon válogatták, az erdészt Philip Zanden svéd színész alakítja, és szerepel Sarah Clark kanadai művésznő is. A film operatőre Berger László, aki Elek Judit alkotótársa volt a forgatókönyv végső változatánál.
A következő napokban, hetekben ne csodálkozzunk hát, ha Zalán, Kézdivásárhely, Kovászna egy-egy részén filmesek bukkannak fel, esetleg hosszabb-rövidebb időre lebénítják a forgalmat. Új magyar film készül, és Elek Judit rendező eddigi munkássága garancia: nem is akármilyen.
ELEK JUDIT filmrendező, forgatókönyvíró
1937. november 10-én született Budapesten. A holokausztot gyerekként élte át a budapesti gettóban. 1956—61 között Máriássy Félix növendéke volt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, s közben a Balázs Béla Stúdió alapító tagja. Itt jelentős dokumentumfilmeket készített (Találkozás, 1962, Kastélyok lakói, 1966, Meddig él az ember? 1967 — ez utóbbi Oberhausenben, 1968-ban nagydíjat nyert). Első nagyjátékfilmje (Sziget a szárazföldön, 1968) után egy falu életén keresztül ábrázolta a kádárizmus fonákságait (Istenmezején, 1971—73, Egyszerű történet, 1971—75). Házasságban élők szerelméről szól a Fipresci-díjas Majd holnap (1979). Történelmi filmjeit csak a 80-as évektől kezdve valósíthatta meg. Titkosügynökök és a hatalom a témája 1980-ban készült Martinovics-filmjének, a megtorlásokat túlélők önmarcangolásáról szól a Szendrey Júlia életét feldolgozó Mária-nap (1983). A kilencvenes évektől kezdve zsidó tematikájú filmeket forgatott (Tutajosok, 1987—89, Mondani a mondhatatlant, 1995, Egy szabad ember, 1996). Legutóbbi filmje, A hét nyolcadik napja (2007) egy férjét elvesztő, családjától, barátaitól elszakadt, kifosztott és mindenkiben csalódott idős táncművésznő fanyarkás meséje korunk abszurd, mindennap meglepetést hordozó társadalmi valóságáról.
Kitüntetései: A francia Irodalom- és Művészetek Rendjének lovagkeresztje (1986), Balázs Béla-díj (1986), Kossuth-díj (2008), Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztje (2006). Idén januárban, a 40. Magyar Filmszemlén megkapta a Magyar Mozgókép Mestere díjat.
