Az eljátszott jelenetek mértéktartóan, helyenként nagy drámai erővel illusztrálják Balassagyarmat visszafoglalásának, a megszálló cseh csapatok kiűzésének tragikus momentumokban igazán nem szűkölködő, drámai történetét. Az operatőr Schodl Dávidtól nem idegen egy kis száraz önmegtartóztatás sem, fedőképei, mint a fikciós történetszilánkok, mint a bevágott dokumentumrészletek jól illusztrálják a történetet.

De pontosan miről is van szó ebben a 98 perces dokumentumfilmben?

Az első világháború végén vagyunk, egy nyomasztó emlékezetű magyar hadügyminiszter alkoholos állapotban már bejelenti, hogy nem akarok katonát látni, az ország megy széjjelfelé, a szomszédos országok, köztük az akkoriban alakuló Csehszlovákia, fittyet hányva az antanthatárvonalakra, újabb és újabb területeket szállnak meg, így átkelve az Ipolyon — a folyó az akkori demarkációs vonal — megszállják Balassagyarmatot is.

Tulajdonképpen, ahogyan az egyik történész ki is fejti, az akkori szénfüggő világban a salgótarjáni és távlatilag a tatabányai széntartalék megszerzése a feladat, ettől azonban a tény, hogy Balassagyarmatot is megszállják az idegen hódítók, tény marad. Mivel a frontról hazaözönlő katonaság egy része eldobálja fegyvereit, a balassagyarmati vasutasok — akiknek döntő szerepük van városuk visszafoglalásában — összeszedik a fegyvereket, a muníciót, és elrejtik!

Így, amikor üt az óra, és megkezdődik a város visszafoglalása, van fegyverük. Jegyezzük meg a dátumot: 19l9. január 29-én egy hazafias szellemű, a vereségbe belenyugodni képtelen magyar tiszt, Vízi Zsigmond százados vezetésével indul a támadás. (Vízi már hetekkel azelőtt a székely hadosztály mintájára palóc légiót akar szervezni, hogy megvédelmezhesse szülőföldjét, de kísérlete a katonák köreibe furakodó bolsevista agitátorok miatt nem sikerül.) A meglepetésszerű támadás sikeresen indul, azonban a cseh légió katonái által megszállt laktanya visszafoglalása első nekifutásra mégsem sikerül. A katonák között — akik egyébként az első órában a laktanya visszafoglalása során egymásra lövöldözve, nem Vízi százados hibájából, csúfosan leszerepelnek — civilek, vasutasok, közhivatalnokok, diákok, a városuk sorsáért aggódó polgárok is részt vesznek a harcokban, bizonyítva, hogy a bátorság nem megvetendő erény, sikerül is kiűzniük a megszálló csapatokat.

Volt egy város — mondja a film végén a narrátor —, amelyiknek a lakói leküzdötték tehetetlenségüket.

Ez sajnos, nem változtathatta meg a história menetét, a történelmi Magyarország szétesését, meghatározta viszont a város sorsát, és sokáig elhallgatott példát mutatott a civil bátorságról.

A film — nem egy vonatkozásban a hézagos történelemoktatást is pótolva — a balassagyarmati hősöknek állít emléket. Civileknek és katonáknak, akik egy kedvezőtlen történelmi helyzetben, nem mindennapi bátorságról téve tanúbizonyságot, nem nyugodtak bele a vesztes szerepébe, amelyet a film narrátora szerint a történelem írt meg számukra...

Kíváncsiak vagyunk, melyik magyar televízió, és mikor fogja bemutatni ezt a különös és felkavaró dokumentumfilmet…