Júniusban néhány hivatásos magyarországi és erdélyi nemezelő számára tanulmányutat szervezett Kirgizisztánba, oda, ahol a nomád pásztorkodás mai napig él, s a nemezsátor nem csupán az ő kellékük, de a vidék legtöbb ,,lakóháza" még a jurta, s városokban is a családi ünnepélyek alkalmával az udvaron felhúzzák — olyannyira fontos eleme a kirgizek mindennapjainak, hogy zászlójuk egyik szimbóluma is annak tetőkarikája.

Tóth B. Tinka, a tanulmányút egyik sepsiszentgyörgyi résztvevője elmondta, kéthetes kirgizisztáni tartózkodásuk célja a még ősi módszerekkel készülő nemezkészítési technikák ellesése mellett a nomád pásztorok életmódjának tanulmányozása és a magyar—kirgiz rokoni kapcsolatok nyomainak kutatása is volt, hiszen ők tartják a rokonságot, büszkék is rá módfelett — és igazolják rovásírásukkal, fehér szarvasról szóló eredetmondájukkal. Néprajzosok szerint a kirgiz nemezsátor hasonlít leginkább az ősmagyar jurtához, amit mi az évszázadok során elfelejtettünk, az őnáluk élő hagyomány: a jurta berendezésétől minden egyes alkotóelemének jelentéséig. Olyannyira, hogy még a városi házak bútorzata is mai napig a mi hozományos ládánkat idéző tárolóeszköz, melyre az ágyneműt halmozzák napközben. Alacsony asztal, melyet a földre telepedve ülnek körül... S nemezterítők földön és falon, vallásukból eredően nem figurális mintázattal, de minden motívumnak jelentésével — egy szőnyegük leolvasható, akár a mi kopjafáink. És nemezkészítési módszereik is ősiek, kezüket-lábukat-szájukat használják kisegítő eszközként, hatalmas türelemmel alkotnak — hogy micsoda mestermunka terítőket, szőnyegeket, arról a decemberre tervezett kiállításon győződhetnek meg az érdeklődők.