A reklámokban hirdetett Törődj magaddal! jelmondat csak a külsőddel való törődésre hívja fel a figyelmünket, és egyúttal alibit szolgáltat az önzés megnyilvánulásaihoz, létjogosultságához. A túlzásba vitt önzetlenség, mely ellensúlyozni igyekszik az egyre általánosabbá váló önzést, az egyéni érdek mindent elnyomó követését, önmagunk elhanyagolásához, túlzott mértékű lemondáshoz vezethet.
Nehéz megtalálni a helyes utat egy alapvetően önző világban, mely a kiépített szociális háló révén védi ugyan az öregeket, betegeket, rászorulókat, de állandó versenyzésre, teljesítményhajszolásra ösztönöz mindenkit. Így, bár nem mondja ki, de sugallja, hogy csak az értékes tagja a társadalomnak, aki jó fizetéssel rendelkezik, mindig megújítja lakását, kicseréli kocsiját, lépést tud tartani az anyagi és technikai fejlődéssel. A boldogság kulcsa ily módon az anyagi fejlődésben keresendő, és hogy lehet valaki elég szép, ha nem futja jövedelméből a drága arckrémre, elég csinos, ha nem jár szoláriumba, masszőrhöz, elég sikeres, ha nincs új kocsija, és az élelmiszerüzletben nem elsősorban a termék ára alapján dönt?
A külső tényezőkön csak ritkán tudunk változtatni, de felfogásunkon, hozzáállásunkon bármikor, és ez a kulcsa önmagunk értékelésének, az önmagunkkal való törődésnek.
Ha értékesnek tarjuk magunkat, akkor törődünk a külsőnk ápoltságával, a testünk egészségével, ennek megőrzésével. Megkeressük és megtaláljuk a módját az olcsóbb, hagyományos szépségápolásnak, a sportos testformálásnak, melyek még elégtétellel is eltöltenek a siker láttán. A lakás és kocsi tulajdonképpen kelléke és nem célja életünknek, így házi barkácsolással, leleményességgel sokszor találhatunk megoldást egy-egy problémára. Az új autó, bár szép, nagyon hasznos, kényelmes, mégis nélkülözhető. Bizonyítja ezt azoknak a példája, akik valamilyen testi fogyatékosság miatt sohasem szerezhettek jogosítványt, vagy akik használt kocsit vesznek, és így is eljutnak oda, ahová szeretnének.
Az önértékelést az is kifejezésre juttatja, ha van önálló elképzelésünk, döntésünk, nem azonosulunk mások ízlésével, akaratával azért, hogy jobban befogadjanak. Ez persze nem az alkalmazkodás hiányát jelenti, csak a helyes mérce megtalálását. Saját értékeink megtartása fontos a családon, munkaközösségen belül is, melyet álláspontunk megfogalmazásával, megvédésével juttathatunk kifejezésre. Fontos azonban, hogy maradjunk rugalmasak, tudjunk elfogadni más véleményt is, tudjunk megújulni.
Az önmagunkkal való törődés nem marad észrevétlen a környezetünk számára sem, s a belőlünk fakadó erő megsokszorozódik.
