Fényképünk a nemcsak népes, hanem népszerű szentimrei Büdösben készült, ahol a csicsóka (Helianthus tuberosus L.) ezúttal nem haszon-, hanem dísznövény. Sikerült a rajta ,,legelésző" lepkét, a közönséges szerecsenlepkét (Erebia aethiops) is lencsevégre kapni.
A csicsóka a napraforgó ,,édestestvére", ám ettől eltérően nem termésének olajtartalma miatt, hanem föld alatti gumója révén vált alkalmassá takarmányozásra, majd emberi táplálkozásra is. A gumók inulint, levulint, cukrot és viszonylag kevés (1—1,3 százaléknyi) fehérjét tartalmaznak. A csicsóka őshazája Észak-Amerika, de Magyarországon már a XVII. században, még a burgonya előtt termesztik. Újabban a sepsiszentgyörgyi piacon is megjelent.
Különös, kissé édeskés íze megszokható. Takarmánynövényként a gumója sertésnek, szarvasmarhának, lónak hasznos, zöldtömege nyáron kaszálva a gumó kétszeres fehérjeértékét tartalmazza. Lombozata ősszel (némi gumóveszteséggel) szintén felhasználható akár silónak, akár friss takarmánynak.
