A magyar szürkemarha történelmi hajtóútjainak vonalára építkezik egy jelentősnek mutatkozó nemzetközi turisztikai program. Németországban született a gondolat, hogy a kimondottan magyar hagyományú, egész Közép- és Nyugat-Európát átfogó hajtóút idegenforgalmi-kereskedelmi útvonallá fejleszthető.
Feléledő történelmi útvonal
A programban való részvételre és társulásra Románia megyénk által mondott igent. Itt csak Erdély földje jöhetett szóba, mert a hajtóút nem nyúlt át a Kárpátokon túli régióba. A Leader-program ajánlatáról Szabó Tiborral, a Háromszéki Panziók Egyesületének elnökével és a Kovászna Megyei Kis- és Középvállalkozók Egyesületének (Asimcov) ügyvezető igazgatójával, Vajda Lajossal beszélgettünk. A Kovászna megyei kezdeményezők, érdeklődők-érdekeltek már két alkalommal vettek részt a tárgyalásokon Lipcsében és Berlinben.
— Erdély földje nem maradhat az újjászülető hajtóúton kívül, melyhez már a kezdeményező Németország mellett felzárkózott Magyarország, Ausztria és Szlovákia is.
Szabó Tibor: Valóban, annál is inkább, mert ilyen jellegű hagyomány Erdély földjéhez is kapcsolódik. Az EU Leader-programjának ez a szelete csak ettől az évtől terjed ki Romániára. Az említett országokban már megszülettek az akcióprogramok. Minket már tavaly megkeresett a csatlakozás ügyében a szervező Demel Yutta asszony egy lipcsei konferencián. Előbb azt hittük, hogy ez a program az állattenyésztésről szól, kiderült, hogy egészen más: a hagyományos, megmentett és ma is értékes húsállat, a magyar szürke útja ugyanis csak szimbólum, és egy egész Közép-Nyugat-Európát átfogó turisztikai, változatos, más jellegű gasztronómiai kínálatokban gazdag, nagy nemzetközi túraútvonal kiépítéséről szól, s mi még büszkének is kell éreznünk magunkat, hogy csak nekünk van ilyen történelmi útvonalunk, amit lám, más országbélieknek kell új szemszögből életre kelteniük. Januárban a Berlinben megtartott Zöld Hét rendezvényen minket már mint romániai partnereket mutattak be.
Vajda Lajos: Nálunk a bukaresti székhelyű GMZ az a kirendeltség, mely erre a programra tud számottevő német állami pénzalapokat lehívni. Az csak természetes, hogy ez a mi megyénket is érdekli. Elhatározásunk, hogy kapcsolatot teremtünk a partnerségre hajló Szeben és Fehér megyével, ugyanis Háromszék lesz, akárcsak A borvíz útja program esetében, e hajtóútnak délkelet-erdélyi kiindulópontja. A német államnak az a célja, hogy biztosítani tudja azokat a régiókat, ahová majd be tud szállni beruházásokkal. Ebbe a programba csak az a régió tud beszállni, ahol a történelmi kutatás kimutatta, hogy volt valamelyes köze a magyar szürkemarhával történő gazdasági-kereskedelmi és árucsere-forgalomhoz. Nos, a Brassó—Háromszéki-medence sík lapálya igen alkalmas volt a rideg szarvasmarha-tenyésztésre.
Szabó Tibor és Vajda Lajos — ígéretesnek tartják a programot
Szabó Tibor: Az akciócsoportok azt a tevékenységi kört vállalták fel, mely számukra alkalmas, és igazodott a helyi adottságokhoz. Mi azt is el tudjuk képzelni, hogy tájainkon is akár minifarm formájában megalakuljon egy-két húsállattenyésztő egység, bár ez a sokadik vetülete a programnak. Linzben az a három partner ország, amely már régebb dolgozik a program kivitelezésén, aláírta az együttműködési megállapodást, és kijelölték azokat a témaköröket, amelyekre az ősztől lehet már pályázni. Novemberben a Békés megyei Csorváson lesz egy találkozó, ahol többek között alá kellene írnia Romániának és Csehországnak is az együttműködési szerződést, birtokába kellene jutnunk azoknak az ismereteknek, amelyeket a Leader-csoport régebbi tagjai már elsajátítottak. Visszatekintés Erdélyben a középkorban százezres nagyságban tenyésztették a szürkemarhát, Háromszékről és a Barcaságról tízezerszámra hajtották el Ulmig, Nürnbergig — tájékoztatott prof. dr. Jávorka Levente, a Magyar Szürke Szarvasmarha Tenyésztők Egyesületének szaktekintélye. Bethlen Gábor fejedelem a háborúskodásokkal kapcsolatos kiadások egy részét az elhajtott vágómarha-állomány bevételéből fedezte. Mint megtudtuk, a szürkemarha (régi nevén a tulok) jelenléte, sajnos, nem mutatható ki régészeti kutatásokkal, mert a honfoglaló magyaroknál nem számított szent állatnak, csak a ló. A lovat igen, de a címeres tulkot nem temették el a harcossal együtt, húsát szárítva, besózva, feldarabolva fogyasztották, bőre mindennapi szükségletet szolgált, szarvát ivóeszközként és kürtként használták. A szürkemarhát ott látjuk a honfoglalást páratlan művészi érzékkel megörökítő Feszty-körképen is, de vannak feltételezések, hogy a hunokkal vagy éppen a kunokkal kerülhetett a Kárpát-medencébe. Szablya Adrienn budapesti olvasónk és barátunk közölte velünk, hogy „Nürnbergben a Pegnitz folyó fölött van egy középkori hidacska, a Mészárosok hídja s annak hídfőjénél egy szürkemarha egész alakos szobra. Nem más ez, mint a hajtóút végén felállított emlék, ugyanis amikor Magyarországról elkezdődött a hajtás, azonnal letiltották minden más vágóállat ölését-forgalmazását." A magyar szürke szarvasmarha története sok szállal kötődik nemcsak a magyarság, hanem szinte egész Európa múltjához, évszázadokon át ez a szarvasmarha volt a fejlett Nyugat húsforrása. Történeti források szerint évente száz-kétszázezer vágóállat hagyta el a magyarországi legelőket, s került a nyugati vágóhidakra. A hatalmas gulyákat nemcsak hajcsárok, hanem kereskedők, üzletemberek, sőt, művészek is kísérték. A hajtóút mentén termékek, népszokások, hagyományok, kultúrák cserélődtek-találkoztak, kézművesmesterségek születtek (szíjgyártó, nyerges, kötélverő, kerékgyártó, tímár, szűcs, fésűs, szaru- és csontfaragó, kolompkészítő stb.). A tejelő típusú marhafajták megjelenésével vége szakadt az évszázados vándorlásnak, de magyar földön megmaradt még ez az állat, amely kiváló igavonó, és az éghajlat szélsőségeivel sikeresen dacol. A modern mezőgazdasági gépek megjelenése kivonta az igavonásból, és lassan kiszorult a tenyésztésből. Csupán néhány hortobágyi gulyásnak köszönhető, hogy elkerülte a kipusztulást, és a világ egyik legsikeresebben végrehajtott megmentési programja révén újra haszonállattá vált. Ma Magyarországon több mint 250 tenyészetben 7000 tehenet számolnak, az összállomány húszezer körüli. Országhatárokon átnyúló hagyomány E sorok írója Hargita megyében megismerkedett Kovács István jászdózsai (Jász-Nagykun-Szolnok megye) vállalkozóval, a Tarnamenti-200 Zrt. vezérigazgatójával, aki elmondta, hogy nagy reményeket fűz a „turisztikai hajtóúthoz", annál is inkább, mivel biogazdaságában, ahol kimondottan csak biotermékeket állítanak elő, 107 szürkemarha hízik. Emellett 1400 szürkemangalicát is tart. Termékeiket a budapesti Fehérvári úti vásárcsarnokban lévő szaküzletben árusítják. ,,Számomra — mondta — egy, a Jászságon vagy a Kunságon átvezető ilyen jellegű turistaút sok szemszögből csak jót hozhat." Kovács István (képünk) a Hunyadiak 600 éve zarándoklat Csíkba érkezése okán látogatott a Székelyföldre. Születésnapi buliján megkóstoltuk a Fásy Ádám készítette bivalypörköltet. Kovács ugyanis Csíkszeredában az augusztus 2-án vendégszereplő Fásy-mulató mecénása volt, barátjával, Kövér Zsolttal, a gidófalvi Golf Kft. tulajdonosával együtt támogatták Buzás László A szekuritáté karmai között című könyvének megjelenését is. Lehet, hogy Magyarország egyre növekvő szürkemarha-állománya indokolta az egykori nagy állathajtó utak feltámasztásának szándékát. Többen megmosolyogták az ügyet, pedig jelentése van. Olyan hagyomány, mely átnyúlik az országhatárokon, összefűzi a különböző országok rendezvényeit, emlékhelyeit, és ha létrejön a nagy turistaút, azt össze lehet kötni a borúttal, pálinkaúttal, sajtúttal, postaúttal — ezek már mind léteznek —, és létrejön egy páratlanul érdekes, változatos nemzetközi idegenforgalmi túraút, mely feltételezi az együttműködést a legkülönbözőbb helyek és szakemberek között, egyedi ajánlatok vagy kiadványok összeállításában, marketingben, új rendezvények szervezésében stb. Ez év júliusában a németek Augsburgban konferenciát szerveztek az európai marhahajtó utakról (Oxenweg). Ez a Leader-terv hatodik leglátogatottabb turisztikai attrakciója Erzsébet (Sissi) királyné útja — Gödöllőtől Münchenig — mögött. Nem véletlenül, hiszen már ötödik éve mélyítik a köztudatban a marhakereskedelemmel kapcsolatos történelmi ismereteket és annak napjainkig ható üzeneteit.
