Vége a nagy vakációnak, kezdődik a játék, a pontvadászat megyénk mindkét ligájában (IV. és V.), mindkét korosztályban (ifjúsági és felnőtt).
Mint minden bajnokság előtt, most is megfogalmazódik bennünk néhány elvárás. Az első a III. ligához kötődik: Legyen már végre megyénknek is egy harmadik ligás csapata! Azon kevés megyék közé tartozik Kovászna megye, amelyeknek nincs felsőbb osztályú együttese. Megyei labdarúgásunk szégyene ez. Ilyen mélyen soha, de soha nem volt a vidék labdarúgása. Magyarázkodni lehet, hogy nincs támogatottság, nincsenek játékosok... De miért nincs, miért nincsenek? Ezekre a kérdésekre kell választ adniuk labdarúgásunk tudorainak.
A második elvárásunk kötődik az elsőhöz: az idei bajnokságunk hozza meg a játék minőségi javulását. Mert e javulás nélkül elképzelhetetlen a felsőbb osztályba lépés. Na persze, a minőségi javuláshoz feltétlenül javítanunk kell az edzések milyenségén, számán, játékosaink hozzáállásán. Ez utóbbi nem tudom, kivitelezhető-e, hiszen egyik tényezője a motiváció, ez pedig jórészt anyagi vetületű, más szavakkal fogalmazva: egyenesen kötődik a már említett ,,támogatottsághoz". Hivatkozhatunk a játékszeretetre, a szülőföldünkhöz való kötődésre, a klubszeretetre, ami oly sok egykori labdarúgónk pályafutásának meghatározója volt. De marad a kérdés: vajon meghallgatásra találunk-e?
Harmadik elvárásunk a szurkolókhoz szól: ne engedjék soraik közé fészkelődni a fegyelmezetlen, meggondolatlan elemeket, azokat, akik csak azért járnak ki a meccsekre, hogy szítsák a bajt, a gyűlöletet. A zöld gyepen, a játéktéren, a játék hevében nincs nemzeti hovatartozás, ott csak játékosok vannak, versenytársak (s nem a szó igazi értelmében vett ellenfelek), akik játszani szeretnének, és minél jobban, minél eredményesebben, hogy ámulatba ejtsék a lelátót, hogy érvényt szerezzenek az aranymondásnak: a pályán győzzön a jobbik. Erre a ,,jobbik"-ra kell ösztönözni kedvenceinket, s hagyjuk a cigányozást, a bozgorozást, az anyázást... E tekintetben ne kövessék az úgymond ,,nagyokat", mert példájuk nem vezet jóra, eredményességre. És hagyjuk a játékvezetőket — vonatkozik ez a játékosokra is, nemcsak a szurkolókra és vezetőkre —, hogy végezzék a dolgukat. Ha tévednek is, nem a rossz szándék vezeti őket, nem az elfogultság... Nem is biztos, hogy egy-egy akció megítélésében nem nekik van igazuk, hiszen mindenki a maga szögéből látja, s aztán ítéli meg a történteket... Ami pedig az egyesületi vezetőket illeti — mert velük szemben is van elvárásunk —, legyenek megértőbbek, ne legyenek az elégedetlenség hangadói, inkább azon fáradozzanak, hogy minél korszerűbb, minél jobb feltételeket — játékfelületet, öltözőt, fürdőt, padot a nézőtéren... — biztosítsanak a labdarúgásnak s a vele járó sportrendezvénynek, hadd érezzék a stadionba látogatók — szurkolók és a vendégcsapat —, hogy labdarúgó-mérkőzésre jöttek, egy sporteseményre, ahol nem a gyűlölet, hanem a barátság, a jó emberi kapcsolat a lényeg, na és a játék, a kikapcsolódás, a dolgos hétköznapok gondjainak elűzése (legalábbis arra a pár órára, amíg a játék tart, s annak elemzése, értékelése útban hazafelé, esetleg egy pohár sör mellett), a csapatunk győzelme is fontos, de nem elsődleges. Különösképpen ezen a szinten érvényes a Coubertinnek tuljadonított arany igazság: nem a győzelem, a részvétel a fontos!
Nos, ezek volnának a fontosabb elvárásaink. Nincsen abban semmi kivetnivaló, ha a jobbra, szebbre, emberségesebbre vágyunk. Mi elmondtuk óhajunkat, a többi a sportvezetés, a csapatok, a játékosok, a játékvezetők dolga.
Az induláshoz, amikor elvileg még mindenki egyforma eséllyel rajtol, kívánunk mindenkinek sok sikert!
Az első fordulóban (a teljes őszi programot lapunk hétfői számában közöljük) az ifik 16, a felnőttek 18 órakor kezdenek:
IV. liga: Illyefalva—Bölön, Papolc—Hidvég, Bereck—Dálnok, KSE—Szitabodza, Gelence—Bardoc, Barót—Ozsdola, Sepsiszentgyörgy—Zágon, Perkő—Bodok.
V. liga: Uzon—Torja, Maksa—Csernáton, Kovászna—Kökös, Árkos—Kézdiszentkereszt, Bodzaforduló—Kilyén, Szotyor—Nagyborosnyó, Nagybacon—Kőröspatak, Réty áll, mert...
Szentkatolna visszalépett
Szentkatolna, ez a több mint százéves labdarúgó-hagyományokra visszatekintő község! Mi tagadás, ez a lépés fáj! Nem akarunk most elemzésbe bocsátkozni, hogy mi volt az előzménye, mik voltak a kiváltó okai. Mert okai voltak, ez biztos. Merjük hinni, hogy az okok előidézői valamennyien még egyszer és még egyszer átgondolják a történteket, levonják a következtetéseket, hogy még egyszer hasonló eset ne történjen meg. És merjük hinni azt is, hogy ez a visszalépés csak az idei bajnokságra szól. Merjük, mert a több mint százéves hagyomány kötelez. És nem az örökös visszalépésre, hanem mindenekelőtt az ápolására.
Így legyen!
